A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-06-01 / 6. szám

- 288 a magyar földről ki akarják irtani a kereszténységet." - A "Panorama" szerint az államtitkárságot nem hatotta meg különösebben a tiltakozás. A közeljövőben előkészítő lépések következnek a Vatikánnak a magyar népköztársasággal való diplomáciai kapcsolatai felvételére s a bíborosi kalap is elő van már irányozva. Minden valószínűség szerint a püspökkari konferencia elnökének, Ijjas József kalocsai érseknek a fejérekéről... - Eddig a "Panorama". Hírek vagy csak pletykák lennének ezek? A jövő majd megmutatja.

Q lét keserű érvelése magányossá teszi az embert. Körös*körül a sötétség végtelen tengere, az ismeretlen éjszaka, melyben az ember az egyik ideiglenességből a másikba menti át magát. Törékeny, szegény, saját e- setlegességében remegő. Napról-napm megbizonyosodik arról, mennyire függ a merő biológiai alapoktól, a társadalmi szokásoktól még ott is, ahol szembefordul ezekkel a függőségekkel. Rájön, hogy életének közepén fészkelő halál: a határ maga, amelyet önerejéből képtelen átlépni. Megtapasztalja, mint fakulnak el életének ideáljai, mint vesztik el ifjú fényüket s lesz elege az élet és a tudomány vásárán folyta- ELLESETT tott okos beszédekből, sőt, még a tudományból is. A GONDOLATOK kereszténység eüeni érv tulajdonképpen enneka sötétségnek a megtapasztalása. Azt tapasztaltam, hogy a tu-i dósok szakszerű érvei mögött, mint végső erő és előzetes döntés, mindig a lét véges tapasztalatai álltak, amelyek elsötétítették, elárasztották és elkeserítették a szívet és a szellemet. A sötétségnek, a magánynak, a 1st lassú lemorzsolódásának és halálos fáradtságának a kellős közepéből kiáltja oda a kereszténység az emberiségnek: van elég fény, elég öröm, o- lyan ragyogó szeretet bent az emberi szívekben és annyi szépség kint a világban, amelyet nem magyarázhat meg a semmit meg nem okoló üresség, csak az abszolút fény, az abszolút öröm, az abszolút szeretet és szépség. Vagyis az abszolút lét. Mégha nem is fogjuk fel maradéktalanul, hogy mindez hogyan lehetséges. < Kari Rahner >

r^rVt mondjak neked, Jézusom, a gyarlóságokról, a fogyatkozásokról, árnyoldalakról, melyek hozzám tapadnak, úgyhogy nem tudok nélkülük meglenni, amelyekről megfeledkezni sem nem tudok, sem nem tartozom, mert szeretlek. Ezek nélkül akarni élni, miknek hordozására méltán ítéltél engem, nem volna a te akaratodnak és megrendelésednek követése, mégis miatt ok, éppen mert elszakítanak Tőled, nem búsulnom sem volna illő Téged szerető szívemhez. Méltó tárgya vagyok magam előtt gyűlöletemnek, ok a bánkódásra és siránkozásra, de miközben szemlélem magamat, hogy mi vagyok és mit érdemiek, felismerem jóságodat, irgalmadat és nagylelkűségedet. < II. Rákóczi. Ferenc >