A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

- 2 ról, a halálról - és ehhez hasonlókról. A kegyelem hatására megújult embernek szinte Istenszemével kell szemlélnie mindent; helyes ítéletünket, gondolkodásmódunkat hitünk révén a Szentlélek adja meg nekünk, "megújultaknak".

Ez a szentévi megújulás az ökumenizmussal kapcsolatban is arra tesz képessé bennünket, hogy őszinte jóakarattal megtehessük a magunkét a keresztény egység ügyéért. Hogy ne riadjunk vissza a számunkra esetleg szokatlan következményektől sem. Hogy opportunista hátsó gondolatoktól, az őszinteség hiányától és kételyektől mentesen, valóban megújultan vegyük ki részünket az ökumenizmus fontos ügyének munkálásából is.

k

öteteket lehetne megtölteni, ha részletesen leírnánk, mennyire i- gyekezett az egyház a századok folyamán, missziósmunkájában, alkalmazkodni a népek kultúrájához, életmódjához és szokásaihoz. Szinte az apostoli időktől kezdve törekedett arra, hogy rítusait és a hitéletet a megtérítettek élet- és felfogásmódjával hozza összhangba. Bevett gyakorlatain is mindig hajlandó volt változtatást eszközölni, valahányszor a környezet, a kultúrák fejlődése megkívánta.

Eszközei és megoldásai sohasem voltak "egy kaptafára" szabottak. Voltak korok, amikor a vértanúság is a megoldások közé tarkozott; a kereszténynek, Krisztus követőjének arra is készen kellett

állnia, hogy életét adja hitéért és meggyőződéséért. Más korokban

missziós imaszándék* viszont - anélkül, hogy ezt a radikális megoldást hatályon kívül helyezte volna - inkább olyan megoldásokat keresett, amelyek a más felfogáson lévőkkel való békés e- gyüttélést biztosították. Világos különbséget tudott tenni a hithez szorosan kapcsolódó cselekedetek és a pusztán népi és kultúrális szokásokhoz tartozók között.

Amikor a felfedezések és a gyarmatosítás kora megindult, a világi hatalmak nem álltak ellen a hithírdető törekvéseknek, amíg az kereskedelmi és gazdasági érdekeiket nem fenyegette. Általános volt a felfogás, hogy a gyarmati népek javára válik, ha minél jobban hasonulnak gyarmatosítóik kultúrájához. A hithírdetők is - kevés kivétellel - európai egyházaik szokásait erőszakolták a bennszülött meg* "... hogy a missziók fiafal meg tértjei - miközben népük sajátos életébe gyökereztetik az evangéliumot - ne tévesszék szem elől az egyház uni- verzális jellegét sem."