A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-06-01 / 6. szám
- 251 magyarok közül és mindig mondotta, legjobb angol beszédem volt. Hogyne, hiszenelőtte hónapokig amerikai atyák közt éltem és csak itt-ott jutottam ki magyar munkára. Benne voltam ... a búcsú Vasárnap tartottuk a szt. Erzsébet-búcsűt. Első találkozásom a torontói magyarsággal. Mondom, ahogy kitelik tőlem. Bár búcsű napja van és hallották, magyar pap jön, nem zsúfolt a templom. Marosi bácsi mindent-tudó kis noteszében évek után is láthattuk: 250 körül volt a hívek száma. A régiekközül sokan elmaradoztak az évek alatt. Az újak? Még részben az Ajax-i táborban, részben az otthonalapítás ezer gondjával, munkájával... Este a szokásos szent Erzsé- bet-vacsora és a tánc. A nagy asztalnál négy és fél pap ül (Estók a- tya akkor még tanult, nem volt felszentelve). A plébános, a kanadai angol jezsuiták provinciálisának helyettese (provinciálisuk épp akkor Indiában volt végiglátogatni missziós házaikat) és egy ismeretlen pap. Mikor angolul szólok hozzá, hibátlan magyarsággal válaszol, mintha tegnap jött volna el a hazából. - "Father Kulcsár vagyok" - mondja a vasárnapi mise után (1974) nevét.- Páter így beszél magyarul? - mondom neki örvendezve.- írok is, atya. Es mind a heten, a testvéreim is. Mert az ér desanyánk a hosszú téli estéken, a farmon megtanított bennünket. A felszolgálók nevét kérdezem és látom, kiválasztották a főasztalnál sürgölődőket, mert mind szent Erzsébet nevét viseli akkor is, ha Betty-nek mondják magukat. Marosi, Molnár és Sebők Betty az első ismerősök közé tartoznak ilyenformán. Esketéseknél, keresztelőn, de előbb még a kongregációban is sokszor találkozom velük később.- Nézzen jól körül - mondotta Webster segédpüspök úr, mikor bementünk tisztelegni - és egy hónap után csináljon jelentést a kardi
