A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-06-01 / 6. szám

- 243 oda, hogy a kispapok teljesen maguk válasszákki az őket érdeklő tanmenetet és hiányozzék egy mindenkire kötelező, az alapvetően fontos ismeretekkel foglalkozó tanterv. Elvégre a bennszülött kispapok nem egyedül önmaguknak tanulnak; tanulmányaik mások lelki gondozásának magasztos célját szolgálják és nevelőiknek nagyon vigyázniuk kell arra, hogy a hamisítatlan evangélium hirdetőit képezzék belőlük.

✓ /ehéz időket élünk. Ma nem egyszerűen arról van szó, hogy "meg- /(/ őrizzük", "megvédjük" vagy "terjesszük" a hitet. Ma elsősorban élnünk kell a hitet és állandóan alakítanunk, felújítanunk. Mert nem volt még olyan korszak, amelyben a miénkhez hasonló körülmények és lehetőségek között éltek volna hívő keresztények.

Napjainkban mi az igazi bűn a hit ellen? Az, ha nem akarjuk megkérdőjelezni, nem akarunk a "végére járni". S ez rendszerint a félelem jele. Ahogy az egyszeri édesanya mondta plébánosának: "A fiam elvesztette a hitét; mindent kétségbe von, mindent megkérdőjelez". S amikor papja így felelt: "Asszonyom, remélem, ön megválaszolja fia kérdéseit, áttárgyalja vele hitbeli problémáit" - a jó anya így válaszolt: ''Nem tehetem. Mi lenne az én hitemmel, ha én is u- gyanazokon a kételyeken törném a fejem ?"...

A félelem jele is, mértéke is hitünk hí- ^ tíz/t’/K

ányosságainak. Ezért van tele az evangélium is ilyen bíztatásokkal: "Ne féljetek!", "Miért féltek, kicsinyhitűek?", "Ne féljetek: én vagyok". Biztosan emlékszünk a példabeszéd szolgájára is, aki azért nem fektette be, azért ásta el a talentumokat, mert - félt...

Szellemes megfogalmazásban azt is mondhatnánk, hogy a hit tulajdonképpen nem más, mint legyűrt kételkedés. Vannak közöttünk talán, akik sohasem kételkedtek. Ez többek között azt bizonyítja, hogy eszméik, elgondolásaik - családjuk, környezetük eszméi és elgondolásai - egybeesnek Isten elgondolásaival. De egy kívülálló sohasem tudhatja róluk biztonsággal, hogy Istenben hisznek-e vagy inkább a saját eszméikben, a családjuk, környezetük elgondolásaiban.

Mert éppen abban a pillanatban, amikor észrevesszük a különbséget saját elképzeléseink és Isten elképzelései között; amikor ráébre