A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-05-01 / 5. szám
- 231 sük el, hogy katolikus hitünk alapdogmái közé tartozik az a tanítás, hogy a keresztség szentsége révén Isten fogadott fiai vagyunk, Krisztusnak testvérei és az örök boldogságnak úgy várományosai, ahogyan arra semmiféle teremtett természet igényt nem tarthatna. A kisgyermeknek már az első imájában is úgy kell az Istenhez fordulnia, mint mennyei édesapjához, mindannyiunk közös égi édesapjához. Az Isten atyaságáról alkotott első képe aztán lassan gazdagodni fog egészen addig, míg föl nem ismeri a keresztény vallásban a természetfölötti üdvösségrendnek, a fogadott istengyermekségnek a kegyelmi közösségét. ikor évekkel ezelőtt a vatikáni rádió magyar adásában foglalkoztam ezzel a témával, egyik otthoni főtisztelendő hallgatóm ezt írta levelében: "Tény és igaz, hogy a szülőnek a saját vallásosságába kell bevezetnie gyermekét. Ehhez azonban az kell, hogy a szülő vallásos élete is személyes legyen és kicsinyének a vallásossága is személyes kapcsolat alapjául szolgáljon. Ezért én - írta az illető - nem mondanám sohasem, hogy ’Isten’. Még jó Istent se. Egyrészt, mert az Isten szó nagyon elméleti, és csak nagyritkán juttat személyt az eszünkbe; másrészt pedig az Úr Jézus sem Istenről beszélt, hanem mennyei Atyáról. Nem hiszem, hogy a gyermekben az ’Isten’ szó személyt idézne föl. De az ’Atya’ szó, az igenis: személyt. Szerény véleményem szerint jobb mennyei Atyáról beszélni, mint Istenről." Lélektani szempontból nagyon helyesnek tartom oltártestvérünk megállapításait. A két-három éves kisgyerek Isten-fogalmában uralkodó elemnek kell lennie, hogy az Isten Atya. Az Úr Jézus, amikor alélek és az Isten személyes kapcsolatáról beszél, az Istent meny- nyei Atyánaknevezi. A gondviselő Istent is, mint atyát állítja hallgatói elé. Viszont az evangélium örömhírének a lényegét magyarázó példabeszédeiben az Isten országáról szól. A nyolc boldogságot meghirdetve mondja: Boldogok a békességesek, mert ők az Isten fiai; Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent; Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek (azaz: az Isten) országa. Első példabeszédei mind így kezdődnek: Hasonló a mennyek országa - azaz: az Isten országa... Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené... A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: Én vagyok Abrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene... A főparancs: Szeresd Uradat, Istenedet... Csak néhány idézetet ragadtunk ki annak illusztrálására, hogy a tanító Jézus ajkán is sokszor elhangzott az Isten szó. Ennek a szónak
