A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

220 pénzadománya; azok rendszeresen támogatják a "hallgatás egyházát". - Az egyháznak ez a relatív jóléte nem kis problémát jelent nekünk, világi híveknek. A vallásellenes küzdelemben ugyanis a rendszer érdeke, hogy a püspökökben a méltóság és a hatalom tudatát ébren tartsa. Kevesen tudják, hogy ma 11 egyházmegyében 19 püspökünk van, míg a háború alatt, nagyobb területen, ugyanabban atizenegybencsak tizenhét püspökünk volt. - Elvben mi nem vagyunk az egyházi méltóságok ellenzői, de azt kívánnánk, hogy méltóságuk ugyanakkor egy o- daadóbb szolgálatra is kötelezné lelkiismeretben őket. Feltételez- hetjük-e ezt náluk, amikor azt halljuk és tudjuk róluk, hogy a szükségesnél jóval több ügyüket viszik mindig az állami egyházügyi hivatal elé? Nyugaton persze azt gondolják, hogy mindezt azért teszik, mert megbékéltek a szocializmussal. A mi szemünkben ez a magatartásuk inkább annak a jele, hogy nosztalgikus igényt éreznek magukban ahhoz, hogy a hatalomhoz dörgölőzzenek. - Ugyanez áll sok papunkra is. Nálunk is vannak, éppúgy mint Nyugaton, jó és rossz papok; olyanok, akik hivatást látnak pályájukban és olyanok, akik csak megélhetési lehetőséget. Tulajdonképpen nincs is elég papunk. Hat millió katolikus gondozására kb. háromezer lelkipásztor. Ezért látszik értelmetlennek számunkra, hogy minden püspöki iroda még hat vagy hét papot von el a lelkipásztorkodástól "fontos" és "felelősségteljes" beosztásban - és főként nagyobb fizetéssel, mintha a plébániákon tevékenykednének. - Ami igazán hátrányosnak látszik számunkra, az az, hogy demokratizáltnak mondott társadalmunkban ez a külső pompa különösképpen alkalmas arra, hogy úgy tüntesse fel az egyházat, mint a múltnak valami múzeális maradványát, amit csak azért tart a rendszer éleiben, hogy a régi világ csáklyásainak kritikáját elcsitítsa s a nép pompát és rítust igénylő vallásos ösztönének is eleget tegyen. Marxista teoretikusainknak különben is az a nem titkolt véleménye, hogy a rítusok és vallási szokások mindig túlélik az igazi hitet és vallási meggyőződést. Az ilyen okokból megtűrt egyháznak aztán nincs is sok mondanivalója a ma embere számára. - Vannak problémáink, amelyeken elsősorban a kormány segíthet. Mint a hitoktatás vagy a vallásos folyóirat- és könyvkiadás terén. Ezek az igazán fontos kérdések a mi életünkben, ezeket kellene először orvosolni. De valamit a Vatikántól is szeretnénk kérni. Kényszerítse e- nergikusabban a püspökeinket arra, hogy a zsinat határozatait nálunk is átvigyék a gyakorlatba. Legkevesebb, amit mondhatunk az, hogy főpapjaink nem nagyon bíztatnak bennünket az "aggiomamentó"-ra. - A zsinat mindennél lényegesebbnek látszik a mi számunkra. A mi egyházunk válságon megy ma keresztül s ez a válság tisztulását segítheti elő. De ezt a válságot valami harmonikus fejlődésben tulaj