A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

- 215 az minden a tied is. Boldog vagy-e ebben a házban? - "Avvagyok. Oszt többet nem is lesz semmi baj velem."

A két pap csak hallgatja a beszédet. Egymásra néznek, aztán búcsúznak. Egy darabig szó nélkül baktatnak. Végre megszólal a lőcsfalvi pap:- Hát barátom, sokszor prédikáltam róla, hogy milyen boldogság az, hogy Isten "Abba", Atyánk, de igazában csak a mai napon ér reztem meg és értettem meg, mi az a fogadott gyermekség, amiről szent Pál apostol beszél.- Ámen. - fejezte be az apáti pap. - Látod, az élet az igazi teológia...

Nyugati újságírónő magyarországi riportjából...

Ottít/Vii*/ ktitoftikuscyk

francia katolikus újságíróknak legtehetségesebbjei közé tar- tozik Mariéne T u ininga, akit főként vasfüggöny mögötti utazásainak riportjaiból ismer a francia olvasóközönség. Nemrégiben Magyarországon is járt s erről az útjáról is cikksorozatban számolt be. So km ináén ki vei beszélt s bennünket nem is annyira az érdekel most, amit ő mond a magyar katolicizmus mai helyzetéről, mint inkább az, amit a magyar katolikusok mondtak neki. írásából ezért "sűrítve" hozzuk, amit egy püspök, egy plébános, egy dogma és egy filozófia tanárs több f iatal katolikus egyetemista beszélt el neki az otthoni katolicizmus helyzetéről. A püspökrőlcsakannyit ír, hogy'fi- ataí’, a plébánosról, hogy"idősebb, kiegyensúlyozott ember", a két professzort meg is nevezi. Mindkettő a Központin tanít: "Gálprofesszor" és "Nyíri professzor". Az utóbbinak egyszer már meg is gyűlt a ba ja a püspöki karral egy, a papság helyzetéről írt "sötéten látó" cikke miatt ("A Szív" 1973 márciusi számában ismertettük).

"Egyik legfőbb gondom a bérmálások. Minden vasárnap bérmálok.

A múlt vasárnap nyolcvan gyereket. Az egyházmegyém a püspök hívei elvárják, hogy ezt a szentséget a püspök szolgáltassa ki. - Tevékenységem természetesen bizonyos korlátok közé van szorítva. Nem tehetem például kötelezővé, hogy a katolikus gyerekek hitoktatásra járjanak. Egy 1959-es törvény értelmében a hitoktatáson, akár az iskolában, akár a templomban, csak azok a gyerekek jelenhetnek meg, akiket szüleik előzőén hivatalosan