A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

- 202 ­Végül még egy következő módon is megtapasztalhatjuk az egy­házat: amikor szemünk láttára születik az új helyi egyház. Loew, aki bejárta a világot, néhány példát hoz fel erre a tapasztalatra: egy bra­zíliai bázis-közösséget, egy Togó-i egyházmegye katekétáit. A szü­letőközösségekben, helyi egyházakban megtapasztalhatjuk a karizmák változatosságát és azt, hogy az egyház a szabadság játékán és a hiva­tások kegyelmén alapszik; tagjai nem a vérből és a test ösztönéből, hanem Istentől születnek. Az egyházban, a "Mater Ecclesia" ölén ta­lálja meg minden hívő természetfeletti létének szilárdságát, itt lesz meglett emberré Krisztusban. Végezetül ismét Kis Szent Teréz és más szentek példáját idé­zi Jacques Loew és azt hangsúlyozza, hogy a keresztények egy bizo­nyos vérrokonságban vannak az összes szentekkel. Liziői Teréz az egyházat a szentek "kompassiójában" tapasztalta meg, abban az e- gyüttérző szenvedésben, amelyet a szentek éreznek a mi nyomorunk iránt és abban a testvéri gyengédségben, amelyhez fogható nincs a földön. Ezekkel a részleges tapasztalatokkal haladunk a végső teljes­ség felé, amikor majd az egyház beteljesül és átadja helyét az Isten szent városának, a mennyei Jeruzsálemnek. Cser László Remete a rengetegben (svájci nyár) V izet forralok teának. A teazacskót csak belemerítem a gőzölgő vízbe és ki is rántom. Illatos, sűrű-sárga mézet keverek a te­ába. Teázgatva, a hajnal friss levegőjét együtt kortyolgatva a teával gondolok tegnapi kirándulásomra, mely nemcsak emlékezetemben friss még, de izmaimban is. Tegnap Livignőba vitt az autóbusz a Bemína-hágón át az olasz határig, a "nemzeti park" hegyóriásai és gleccserei között. A kanyargó, emelkedő, süllyedő szerpentínúton az _ rr f - autóbusz jól összerázottben­fenyok ©S m©h©k nünket, utasokat. A vezető megdicsérte a hegyeket és is­mételgette ember-adta nevüket. A hegycsúcsok nem tiltakoztak, nem törődtek azzal sem, hogy szeretjük, csodáljuk őket vagy félünk tőlük. A szakadékok sem. Az iszonyodó tekinteteket nyugodt közönnyel vet­ték tudomásul. A hegyoldal nem tiltakozott, mikor bordái közé vág­ták az utakat. Most sem, hogy az autóbusz végigdübörgött föltépett sziklacsontjai között. A völgyek között elektromos drótok zizegtek, szállították a hegyifolyók gátjaitól a modem élet erejét, a villamos

Next

/
Oldalképek
Tartalom