A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

194 ­hatást gyakorolt, ebben a kegyelmi esztendőben főként arra ösztönöz bennünket, hogy fokozott buzgalommal és bizalommal férkőzzünk Má­ria szent Szívének közelébe és igazi gyermeki bizalommal kérjük Tő­le, hogy a Szentév kegyelmi ajándékaival árassza el ezt a mi meggyö­tört és tanácstalan világunkat. Biztosak lehetünk róla, hogy a Szűz­anya meg is hallgatja övéi kérelmét - s mint mindig, most is, ebben a kiváltságos kegyelmi esztendőben is, várakozásunkon felül árasztja majd ránk bőséges ajándékait. - Mindehhez azonban elengedhetetlen, hogy hamisítatlan Mária-tisztelet éljen bennünk és kérjük is az ő se­gítségét imádságainkban. n emcsak a történelmi közelmúlt, hanem napjaink is bő tapasztalat­tal szolgálnak: milyen atavisztikus békétlenségek, olykor meny­nyire kegyetlen harcok színtere ez a két földrész: Afrika és Ázsia. Az okok természetesen sokfélék. Kereshetjük őket egyes népek sajá­tos karakterében, láthatjuk bennük az alig elmúlt gyarmatosítás kel­lemetlen következményeit vagy egyszerűen azt a tényt, hogy az ál­lami egységekbe kényszerített területeken szinte teljesen figyelmen kívül hagyták a bennszülött népesség történelmi múltját, etnikus ösz- szetévőit, törzsi hagyományait. Ahol különös aktualitással fenyeget az ellenségeskedés parázs alatt lappangó tüzének fellobbanása, ott megsokszorozottan szükség van a béke erőinek totális mozgósítására. Ha sokszor rejtettek is e­lőttünk azok az igazi okok, ame­missziós imaszándék* !yek törzseket ^ népeket esküdt eHenségkéntáHítanak szembe egy­mással; ha nem is látjuk világosan, melyek azok az eszközök, ame­lyek segítségével "igazságot tehetünk" a szembenálló ellenfelek kö­zött - az azért mindezek ellenére kötelességünk, hogy a béke érde­kében mindent elkövessünk, semmitől se riadjunk vissza. A Szentatya időről-időre megismétlődő megnyilatkozásai nem hagyhatnak kétséget bennünk a felől, hogy a népek közötti barátságos viszony és őszinte együttműködés kiépítésére van elsősorban szükség. Egy jóhiszemű és közös erőfeszítésre, amely már önmagában is "hu­manizálja" az emberfajták és nemzetek közötti kapcsolatokat. Ennek a közreműködésnek és együttműködésnek természete­sen bizonyos értelemben önzetlennek kell lennie, csak akkor vezet­het valóban a békéhez. Hátsó gondolatok, egyéni, törzsi vagy nem­* "...hogy Afrika és Ázsia népeinek békés együltműködését a barátság és testvéri megbékélés szelleme segítse elő."

Next

/
Oldalképek
Tartalom