A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
115 része egy végtelen fejlődési folyamatnak: minthogy éppen olyan köny- nyű az álmot a tükörtojás okának, mint a tükörtojást az álom okának felfogni. A pragmatista nyugodtan hiheti, hogy a rántotta akkor esik a legjobban, ha elfelejtjük, hogy valaha is tojás volt és csak arra gondolunk, amikor feltörték és meghabarták. De Szent Tamás egyetlen tanítványának sem kell kikaparni az agyát koponyájából ahhoz, hogy a tojást héjjából kikaparja. Nem kell a fejét bizonyos szögben a tojás felé fordítania és úgy néznie, vagy rákacsintania, vagy behunynia a félszemét, hogy a tojás leegyszerűsített formáját megláthassa. A to- mista az emberek testvériségének fényes napsugarában áll, azt vallja, amit az egész világ józan emberei: hogy a tojás tojás és nem tyúk, nem álom vagy merő gyakorlati közmegegyezés, hanem való dolog, amelyet érzékeink tekintélye bizonyít - ez pedig Istentől való." Chesterton nem életrajzot ír, nem akarja megvédeni a tomiz- must, ellenben széles történelmi kulisszái elé terel minden fontos szereplőt: szenteket, eretnekeket, keresőket, kisembereket, ókoriakat, középkoriakat és moderneket; ebből a szinte madáchi kavargásból emelkedik ki Tamás óriás alakja, akire ő, huszadik századi cso- dálója, úgy tekint, mint az emberiség történetének egyik legnagyobb szellem óriására. Nem választja el Tamásban a teológust, a szellemóriást és a szentet, a misztikust. Tamással együtt vallja, hogy minden tudás, megértés töredékes, mert a Végtelenre vonatkozik. S a Végtelennel való személyes találkozás előtt Tamás is "szalmának tartott mindent, amit írt". Chesterton is egy gyermek izgalmas várakozásával tekintett a magasba, ahol "fényes csillaghadak örök tűzijátékot, karnevált játszanak"; örök "ünnepet" várt, a "jó Atya által tartogatott csodálatos meglepetést" - az optimista reményeit is végtelenül felülmúló Beteljesedést. Szeder Mihály: A lőcsfalvi pap naplójából: O^ólt a harang Virágvasárnap anagymisére. Sereglett a nép a temp- lom felé, mert a barkaszentelés nagy nap Lőcsfalván. A frissen vágott fűzvesszők, tele selymes bolyhú, nagyszemű barkákkal, kötegekben ott díszelegtek az áldoztató rács szent- élyi oldalán egy asztalon, készen a szentelésre. ^ barka Mertbarka nélkül hazamenni a templomból - res- telni való dolog. A lőcsfalvi pap a legényegylet fiait kérte meg, hogy segítsenek a kurátor úmakabarkák kiosztogatásában. Be voltak osztva, ki a kórusra megy, ki a templom előtt állókhoz, akik nem fértek
