A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-03-01 / 3. szám

-107 ja. A haladást karvastagságú vagy pataknagyságú csermelyek, folyók veszik körül és szinte megzenésítik. A fő színtónus a zöld, a virágok sárga, piros, lila színt adnak hozzá. A patakok dalához a sziklák írják a kottát - attól függ, mekkorát szökken, loccsan a víz, milyen sűrűn esik a sziklákra. A skála minden hangját megjátszák és oktá- vokat cserélnek ezüstszínben fénylő, csobogó locsogásukkal. Egy magaslati tisztáson a patak vize szétterül és a víz éneke új hangokkal gazdagodik: madárdallal. Apró "stiglicek" ugrándoznak a fenyőágakon, a sziklára röppennek és a csapdosó, fehér habos viz mellett szedegetik a mohát. Barátságosak, rád néznek, majdnem megfoghatod őket. De ha feléjük nyúlsz, a levegőbe ugranak és egy arasznyira kezedtől újra csipegetik a mohát. Azt sem bánják, hogy most nincs nálad kenyérmorzsa, meghívnak, hogy velük együtt örülj az életnek.

Egy jelzés biztat, hogy csak kitartás, tíz perc és a tóhoz érsz. A tíz perc ígéretét nem kell komolyan venni. Az ösvény nagyon meredek, a kövek csúszósak és faindákba botiasz. Följebb - félóra kapaszkodás után - végre széttárul a látómeződ. Távolabb, vad hegycsúcsokról egy patak robog lefelé, a köralakú tengerszembe vágtat és ott elpihen. A víz még sodródik egy ideig, aztán mintha elaludna a tengerszem puha szívén. A tó partjához közel halak úszkálnak, élelmet keresgélnek.

Köröskörül óriásfenyők, alattuk csemetefenyők. Minden utániról viszek magammal valami emléket. Most tíz körömmel vájom a földet, lazítom a szikladarabokat és kiemelek egy pirinyó, kis fenyőt. Mohát csavarok érzékeny gyökere köré, a tó kristálytiszta, hideg vizével meglocsolom és arra gondolok, hogy ezt a kis fenyőpalántát viszem majd magammal. Ha lakásomban nemcsak megél, de friss is marad tíz napig, talán utitársamnak kérem - vagy talán vendéglátó barátaim lakása mellett a partba ültetem. Ki tudja, talán még visszajövök egyszer erre a vidékre és mint fiatal, sudár fát láthatom viszont.

Már alkonyodik, mikor meglátom a fák között ereszkedve lefelé Szt. Móriczot és a telep tavát. Útközben gyengéden tartom új kis barátomat, a fenyőcsemetét. Jólesik együtt lenni vele, nézni hamvas, finom tűlevelét, érezni pehelysúlyát és élni, lélegzeni vele az élet ritmusát.

Czilli Mihály Windsor, Kanada

Géher Hdbert Wolwerhair.pt on, Anglia

Szilárd Erzsébet Van Nuys, Kalifornia