A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
104 lallik fel szívünkben a vágy: bárcsak örökké élne! "Te, te nem halsz meg" - mondjuk a szeretett lénynek. S még ha a kegyetlen valóság rácáfol is erre a vágyra, reméljük azt, hogy egy abszolút "Te" ezt mondja nekünk: "Te, te nem halsz meg! Örök életre vagy hivatva, mert szeretlek, mert örök szeretettel szerettelek téged! " A szív e sajgó, szorongó és fel-felnyilalló sejtéseit teljes bizonyossággá változtatja a felülről jövő fény, az Ur ígérte. Azé a Krisztusé, aki maga az örök élet, aki meghalt és feltámadt értünk, aki megfordította az emberi állapotot és mint a halottak zsengéje, mint a feltámadottak elsőszülöttje a halhatatlanságban várja testvéreit. A szorongás és a csodálkozás útkereszteződésén vár bennünket a Feltámadott; elkísér bennünket utunkon, mint az emmauszi tanítványokat. Megfejti az írások értelmét, megmagyarázza az Atya örök tervét; kétkedő, késedelmes szívünkbe a feltámadás örömét és békéjét önti. Az Evangéliumból is kirajzolódik előttünk egy arc, egy ikon, a szenvedő szent Arca, amely ugyanakkor dicsőségtől ragyog. Ennek az Istenembernek, a Szenvedő Szolgának és a dicsőséges Pantokrátornak* alakja ragyogja be történelmünket. Halál és feltámadás. Ez a keresztény misztérium - a paschale mysterium. Dosztojevszkij a száműzetésben, a halál árnyékában találkozott ezzel a Krisztussal és krédójában megrendült hangon vallotta: "Nincs semmi az égvilágon olyan szép, mint Krisztus!" Krisztus embersége azért olyan szép, mert nincs rajta a bűn nyoma, nincs benne önzés, gőg, gyűlölet; tiszta ártatlanság. Csak a mi bűneinkért töretett össze és lett vérfoltos arca; a mi gonoszságainkért került a keresztre. E kereszthalál nyomait - szent sebeit - a Feltámadott továbbra is viseli. De legyőzte a halált: Az Atya feltámasztotta őt ami megigazulásunkra; igazolta Krisztust és megigazulttá tettminket, ha hiszünk Őbenne. Ha részesedünk halálában, eljuthatunk a dicsőséges feltámadásra. A keresztségben és a többi szentségben kapott kegyelem ebben * A görög szó jelentése: mindenható, mindenek felett uralkodó. Az ó- szövetségi szentírás alexandriai fordításában Isten univerzalitásának görög fogalommal való visszadaása. - A görög egyházatyák írásaiban az a- riánus eretnekség ellenében jelenik meg először Krisztusra alkalmazva. - A bizánci egyházművészetben rendszerint kör-keretbe foglalt Krisztus-kép (fél-alak, komoly férfi-arc, feje mögött kereszt-gloriolával, jobbkezét tanító vagy áldó gesztusra emelve, baljában evangéliumoskönyvet tartva).
