A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-11-01 / 11. szám
511 Egy modern teológus gondolataiból: A halál után p^>afríck Pannon, az angliai Portsmouth egyházmegyéjének teológusa. Róma, München, Tubingen voltak kiképzésének állomásai. Angliában és Kanadában tanított (szentírást és dogmatikus teológiát), jelenleg előadó a Londoni Vallásos Nevelés Intézetében (Corpus Christi College). Két könyve, "Let there Be Life" (és legyen élet) és"The Four Gospels and the Changing Face of Theology" (a négy evangélium és a teológia változó arculata), jelent meg eddig és rendszeresen cikkezik szakfolyóiratokba. • Mi két részletben közöljük egyik, "The Clergy Re- view"-ben megjelent tanulmányának vázlatos összefoglalását. |\ /lanapság nem mond sokat keresztényeinknek - még kevésbé mo- • V I dern kortársaiknak - a "végső dolgokról" szóló hagyományos keresztény tanítás. S nem is csoda. Halál, ítélet, mennyország és pokol rendszerint olyan kezdetleges eszmei tálalásban kerül eléjük, hogy egyszerre sérti józan eszüket és erkölcsi érzéküket. A lázálmok rémképeivel kísért leírások pedig csak arra jók, hogy a legtöbb ember az egyház valamiféle terrorcselekményét gyanítsa mögöttük - mintha ijesztgetéssel és rémítéssel akarná elérni mindazt, amit a szeretettel nem sikerült neki. Az elmúlt évtized teológiája több oldalról is kísérletezett a halál teológiájának kialakításával, ezek a próbálkozások azonban kivétel nélkül a hagyományos tanok vonzásában maradtak. A halált nem biológiai jelenségként kezelték, hanem az egyéni élet személyiségének csúcs-pillanatát látták benne, a szabadság és felelősség gyakorlásának azzal a legmagasabb lehetőségével, amely az emberi személyt mint olyat megilleti. Ezek az elméletek azt hangoztatták, hogy a halál Krisztussal hozza találkozásra az embert, akinek akkor alkalma van Mellette vagy Ellene végérvényesen állástfoglalni. Ebben állna tulajdonképpen a "különítélet" s minden ilyen végső, szeretetben való önátadást szenvedés követ: életünk addigi önző beállítottságának
