A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-09-01 / 9. szám
406 német katolicizmus hogy gettóba szorul s nem az evangélium "kisded nyája" lesz belőle, hanem egy jelentéktelen kis szekta". Az kétségtelen, hogy a nyugat-német egyházak ma nagy átalakuláson mennek át. Eddig kivételezetten előnyös helyzetük (a két nagy egyház még 1972-ben is 6.7 milliárd márkányi állami szubvencióban részesült) is vita anyagává lett a közvélemény előtt. mélyreható változások A liberális párt (F.D. P.) népszerűsítette azt a gondolatot, hogy az egyházak mondjanak le "jogi személyi" státusukról és az állami szubvencióról. Azt is javasolták, hogy az államnak ne kelljen továbbra az egyházi adók behajtásával bajlódni. Azt is szeretnék, ha maguk a keresztények elleneznék a konkordátumokat, nem kívánnák többé a kötelező hitoktatást az iskolákban s az állami egyetemekbe ne lennének bekebelezve a teológiai fakultások. Ezek a kívánságok természetesen heves ellenzést váltanak ki az egyházak vezetőiből, bár az is biztos, hogy épp ezen a téren való higgadtságuktól és engedményekre hajlandó beállítottságuktól függ sokban a nyugat-német egyházak jövője. - A zsinat óta az egyház "belső frontjain" is mélyrehatóak a változások. Emlékezünk, milyen nagy szerepet játszottak a zsinat "világ felé megnyíló" irányzatának érvényrejuttatásában a német püspökök és teológusok. Ezt a törekvésüket annak idejénanémet közvéleménynek nemcsak figyelme, hanem határozott rokonszenve is kísérte. Ma ez a helyzetkép nem áll fenn többé. Az emberek nagy része nemcsak nem várja az egyháztól a segítséget problémái megoldásához, hanem egyenesen kételkedik abban, hogy az egyház erre a segítségre kom olyan képes. Világi és papi vonalon vannak komoly keresztények, akik reménytelennek látják a helyzetet. Szerintük a régi népi tömegbázison alapuló kereszténységből azért nem sikerült az átmenet a közösségek új kereszténységébe, mert a keresztények nem akarják észrevenni, hogy elmúlt az a kor, amikor az egyház azonos volt a társadalmi renddel. A progresszív nyugat-német keresztények pedig irigykedve figyelik Ausztria, Hollandia és Svájc keresztényeit, akik - mintha náluk nagyobb fantáziával lennének megáldva. K elet-Németországban - azt gondolná az ember - komoly struktú- rális változások ment át az egyház - egy ateista hatalom alatt a berlini falnál
