A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-07-01 / 7. szám
296 a "Teremtés könyve lémát avval megkerülni, hogy - maga a zsidósággal szövetséget kötő Isten nyilatkoztatta ki ezt az alapvető vallási igazságot, hiszen éppen az ószövetségi szentírás első lapján olvashatjuk a tiszta monoteizmust hirdető teremtés-történetet. De ne felejtsük el, hogy ez a teremtés-történet Izrael vallási fejlődésének nem a kezdetén, hanem a végén kapta megfogalmazását, nem kiindulópont, hanem sok évszázados fejlődésnek az eredménye és koronája. Záróköve annak a hosszú folyamatnak, amelynek kezdetén a zsidóságnak még pogányságba nyúló gyökereit, a közepén Jahwénak, mint nemzeti istennek a kultuszát találjuk. Igaz, Szent Pál apostol szerint - "az Isten láthatatlan természete, örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta, művei alapján felismerhető értelemmel" (Róm. 1,10), de a bibliai teremtés-történetnek nem ez a kulcsa. Izrael monoteizmusának a forrása a kinyilatkoztatás. Az Istentől kapta a választott nép monoteizmusát, de nem olyan értelemben, mintha a nép ősei, a pátriárkák, pogány környezetükből már a tiszta egyistenhívő vallás birtokában szakadtak volna ki. Izrael, hányatott történetének ezer évén keresztül, tapasztalta meg a vele szövetségben álló Jahwénak a közelségét. Vagyis az Isten lassan, fokozatosan nevelte népét, tisztogatta vallási fogalmait, gyakorlatait, védte állandóan a pogány vallások befolyásától és vezette lépésről-lépésre a felé a tisztult egyisten-fogalom felé, amely a Messiás, a Megváltó elérkezésének egyik feltétele volt. Hogy vizsgálódásunkban később akadályokba ne ütközzünk, tisztázzuk a politeizmusnak, a henoteizmusnak és a monoteizmusnak a fogalmát. A sokisten-hit, a politeizmus alapját az a tény alkotja, hogy az ember a világot önmagából megmagyarázni nem tudja. Amikor a világ létének az okát keresi, nem tud saját dimenzióiból kilépni, ezért magára szabott mennyországot csinál, ezt rendkívüli hatalommal bíró, de lényegében emberszabású istenekkel népesíti be. E- zek az istenek a babiloni mitológiában is gazdagon tagolt társadalom-? ban élnek, emberi vágyakat hordanak magukban, emberi szenvedélyek hatása alatt cselekednek, világukba a királyi udvar szertartásai engednek betekintést. Az istenek palotája olyan, mint a király otthona, az istenek lakomája csak néhány jelzővel gazdagabb, mint a király asztala. Marduknak, a főistennek, a többiek éppúgy hódolnak, ahogyan a királynak hódolnak főemberei, kormányzói és tábornokai. A henoteizmus a fejlődésnek magasabb foka. A család, a törzs, a nép az istenek közül egyet saját istenének tekint, vele különleges kapcsolatban áll; a többi isten létét nem tagadja, de nekik hódolattal nem adózik. - A monoteizmus evvel szemben azt hír-
