A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-04-01 / 4. szám
156 o lőcsfalvi pap naplójából tett, hogy kiválasztott egy, Peti fejméretének megfelelő cserépfazekat, azt a fejébe nyomta és az ollóval körülnyírta. Ez volt a családi nyiratkozás formája. Csak télen, a nagy hidegben láttak a fején olyan házilag készült "sipkái?', amit anyja apjának elhordott gyapjúharisnyá- inak szárából készített. A felső végét cérnával összehúzta, a másik végét meg felgyűrte. A nagy bozont és a meleg gyapjú, ha kopott volt is, megvédte a hidegtől. Nem csoda hát, hogy iskolatársai rögtön észrevették a változást: a kalapot. S hozzá: nem akármilyen kalap ám 1 Igazi szürkés-zöld vadászkalap, zöld fonott zsinórral és kacs- karingós vad gácsér tollal a hátulján. Peti pedig adva a legényt, zseb- redugott kézzel büszkén bandukolt a templom felé, tudatában annak, hogy ő most különb minden gyereknél, mert ilyen a faluban csak neki van. Keresztapjától kapta húsvétra, aki erdész ember, hit ilyen volt az ízlése. Csak az bosszantotta Petit, hogy a legények, nagylányok, no meg a felnőttek csak mentek és észre sem vették. Ez nagyon sértette új önérzetét, amit a kalaptól kapott, úgyhogy mire a templomkapuhoz érkezett, meg is született a nagy ötlet: "Majd odanéznek Ők!" Elhatározta, hogy az új kalappal a fején vonul végig a templomon az iskolásfiúk helyére. Azt hihetnénk, hogy ilyen merénylet láttán a falusi templomi etikett ellen, majd nagy pisszegés fogja követni. De az emberek annyira el voltak foglalva imával, énekléssel meg egymás bámulásával, hogy oda sem hederítettek, hogy Petinek mi lehet a fején. Önérzetét végül is maga a lőcsfalvi pap mentette meg. Mert amikor fellépett a szószékre és szokás szerint végighordozta pásztori tekintetét a nyájon, rögtön feltűnt neki a bozontos hajú, nyurga legényke, tollas kalappal a fején.- Veszed le rögtön azt a kalapot a fejedről, te ott, te... te! - mutatott rá az ujjával dörgő hangon. Erre aztán igazán minden szem odafordult Peti felé s meg kellett látniuk, hogy mi van a fej én. S neki, a helyett hogy pirulva elres- telte volna magát, majd elolvadt a szíve a hiúságtól: "Hát most aztán mindenki látta, hogy mim van nékem 1" ■ A nagymise után a papnak még annyi ágas-bogas ügye akadt, hogy egészen megfeledkezett a fiúról és a vadászkalapról. Hanem a- mikor három órakor a litániára ment, eszébe jutott és odaszólt a kántorhoz:- Hallja, Berci bácsi, ki volt az a fiú, aki kalappal a fején jött be a nagymisére?- Ja, az a kacsarúgta kölyke? HátaBatyikék fia. De azóta mán
