A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
I4J apróságok adjanak nekik helyet az egyes vidékeken már meglévő helytörténeti múzeumok gyűjteményében.O A verses formában megírt történetek dalritmusa önkénytelenül is be- lopózik az emberek szívébe. Főként az frni-olvasni nem tudó vagy gyakorlatlansága következtében ezt nem szerető ember hordozza így magában s adja tovább versikékbe foglaltan történeti, vallási, erkölcsi ismereteit. I- lyenek számára íródott a múlt század végén az az ó- és újszövetségi verses szentírás, amelyet az egri nyomda még 1899-1926 között is háromféle változatban, tizenhatezer példányban adott ki. Szerzője Varga Lajos nevű, debreceni katolikus ember. Jászárokszálláson élt és ott istanítósko- dott. Később vallásos füzetek írásába kezdett s ebből is tartotta fenn magát. Mátraverebélyen a búcsúk alkalmával állandó sátra volt, ahol művelt árusította. Művelője lett a vallásos népköltészetnek, amely nálunk sajátos formulakincsében a középkori énekmondó hagyományok utódja s a latin egyházi költészetnek . ferences közvetítés révén - magyar lecsapódása. A 19. század népi vallásos irodalmában Varga nem egyedülálló jelenség; Orosz István, Szécsi Ignác, Körtély István, Giczi György voltak ma újból felfedezett és újból megbecsült társai. Énekeik, ájtatosságaik, épületes könyveik főként a palóc és jász vidéken örvendtek széles elterjedtségnek. A verses bibliára nem jó szemmel néztek a korabeli egyházi hatóságok, mert bár szigorúan ragaszkodott a szentírási szöveg katolikus értelmezéséhez, nem tudott ellenállni az apokrif hagyományoknak és legendáknak sem, amelyek hálás népköltői feladatot kínáltak. Ma viszont általánosan elfogadott nézet ezekről a verses bibliákról, hogy nem ártottak senkinek, inkább csak használtak. - Mutatóba közöljük belőle a nő teremtéséti Míg Ádám szép álma szerteszét nem foszlott, Kivevé az Isten egyik oldalcsontot; É* a kicsiny csontból egy asszonyt formála, Kinek ártatlanság volt legszebb ruhája. Ott állott mosolygva alvó társa mellett, Kezével takarta a szép szűzi keblet. Szőke aranyhaját fonogatta, fonta... És Ádám ajkára csókja mézét lopta. (8. ének az ószövetségből) egy szombati napon, este héttől jóval éjfélutánig tartották gyűlésüket Lyon egyik legnagyobb befogadóképességű gyűl és term ében az Európában jól ismert "kontesztáló" katolikusok húsz országból egybesereglett delegátusai. Világiak és papok akiküldöttek (köztük nősek is, nőtlen és még egyházmegyei beosztásban működők is). Az egybegyűltek 30<y<ra nő, a delegátusok közt nincs elégedetlenek kongresszusa
