A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
132 a haladás problémái nánk be jobban a beteget a reá vonatkozó orvosi döntések meghozatalába? - Mik legyenek a tudományos kutatómunka elsődleges feladatai? - Ki döntsön a prioritás kérdésében? Kormányok? Kutatók? Egy nemzetközi szerv? - Csak a súlyos betegségek vonalán follyon akutatás vagy inkább a kevésbé súlyosakén, amelyek szélesen elterjedtek s a túlnépesedés következtében valóságos csapásokká válhatnak? - Hogyan lehetne eredményesebb "egészségügyi" nevelést adni széles néprétegeknek? - Hogyan lehetne arányosabban elosztani egyes országokban az orvosokat? (Ez utóbbihoz Dr. Kenneth Arrow érdekes adatokat tett közzé, kimutatva, hogy egy ország egészségügyi nívójának az orvosok száma és mesterségbeli tudásuk nem egyedüli meghatározója. A Harvard-professzor előadása szerint az Egyesült Államokban a népesség számát tekintetbe véve kétszer annyi az orvos, mint Angliában vagy Svédországban, e két utóbbinak mégis előnyösebb a halálozási statisztikája.) A tudományos kutatás problémáihoz érdekes meggondolásokkal szolgált egy Európában népszerű protestáns Egy teológus gondolatai teológus, Jürgen Moltmann. Szerinte a prioritás kérdéseit az etikai, társadalmi és politikai síkon az "emberi objektum" határozza meg. Az eddigi "sorrendet" tehát meg kellene fordítani. A kutatómunkákat nem a tudományos elvonatkoztatás önálló jogú és értékű légkörében kellene csak folytatnunk, hanem elsősorban tekintettel az "emberi objektum" igényeire. Ahogy régebben szükség volt a tudományos kutatásnak a társadalomtól, a technikától, az etikától való bizonyos függet- lenítésére - abból a célból, hogy a pusztán vallási, erkölcsi, ideológiai szemszögek egyoldalú béklyóiból kiszabaduljon, ma viszont arra van szükség, hogy ez a kutatás újból integrálódjék a társadalmi és emberi értékekbe - különben céltalan kapkodássá válik. "Milyen emberi igények nevében halad előre a tudományos fejlődés? - kérdezi Moltmaim - Mi következik az emberiségnek a létért való küzdelme után? Mit jelent az egészség, amikor a betegség elveszítette természetes jellegét? Mit jelent az élet, ha a halállal többé nem merünk szembenézni?" Moltmann szemében a haladás, mint az emberi reménységek hordozója, már önmagában is óriási erkölcsi értékkel rendelkező folyamat. Azt azonban nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az eredmények mindig ambivalensek; hasznunkra is, kárunkra is szolgálnak a szerint, hogy helyesen- vagy vissza-élünk velük. Az bizonyos, hogy az emberiség - hála a tudomány fejlődésének- ma túljutott életének pusztán negatív (a bajok ellen küzdő) fá
