A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
13 ■- ' ' ........... ...... GHÜOö á@ 5@30[ű Seeder Mihály S.J. A lőcsfalvi pap naplójából: K ánáloson, aFüzesséryuraság- ■ nál nagy napra készülődtek. Elérkeztek házasságuk 25. esztendejéhez. így hát ezüst menyegző lesz. Igaz, nem voltak valami buzgó hívei az Anyaszentegyház- nak. Hiába sugalmazta volt a lőcsfalvi pap a templomi ünneplést, sehogy a többi rendes keresztény katolikus ember szokta tenni... De valami régi keresztény tradíció még bujkált a lelkűkben, mert a papot meghívták s kérték, hogy mondjon alkalomszerű asztali áldást a lakoma elején s áldja meg őket... így került a pap a földbirtokos család előkelő asztalához egy júniusi vasárnap, ahol szűk körben, a család és barátai körében, "frakk és klakk" és estélyi ruha légkörében folyt le az ezüst lakodalom. Nem is kell említeni, hogy - mint Arany János írja - "vadat, halat s mi jófalat, szem-szájnak ingere" mind ott találtak az ünnepi asztalon. A lakoma a nagy üvegverandán folyt le. Csillárok fénye világította meg az arcokat. Igaz, nem villanyfény, mert Kanálos még nem jutott el a fejlődés ilyen magas fokára, hanem gáz- harisnyás lámpák égtek a csillár közepén. S ahogy ettek-eddegéltek, a lőcsfalvi pap észrevette, hogy két kíváncsi gyerekarc tapad kívülről az üvegablakra s tágranyüt szemmel bámulja a fényes társaságot, de főleg az ételeket és szinte látni lehetett, hogyan gyűl össze a nyál a szájukban s nagyokat nyelve, hogyan fut le a torkukon. - Szegénykék - gondolta a lőcsfalvi pap, ott látják a papjukat is ebben a pompában az asztalnál s gondolják magukban, milyen jó dolguk van nemcsak az uraknak, hanem a papjuknak is. A többiek a nagy beszélgetésben és evészeiben észre sem vették a két arcot, még a felszolgáló személyzet sem, kiknek minden gondjuk a hibátlan kiszolgálás volt. A pap határozottan kezdte magát rosszul érezni a gyerekszemek előtt. Hogy mi szállta meg, maga sem tudja, ahogy később átgonI gaz-e, hogy "hosszú haj • rövid ész"P
