A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
118 a pánortodox zsinat nyelvre térnének át fokozatosan a szertartásokban. A plébániai élet megújulását segítené elő a nagyvárosok mammut plébániáinak funkcionális, kisebb egységekre való felbontása. Egy kisebb gyülekezet mindig őszintébben át tudja érezni a keresztény testvériség felemelő tudatát s a közösségi liturgiába is elevenebben tudna bekapcsolódni. A plébániai közösségekcsak így lesznek képesek arra, hogy az ősegyház gyülekezeteinek a mintájára az "agapé" szellemében igazi szere- tet-közösségek is legyenek. A kisebb egységekre bontás természetesen nagyobb számú lel- készkedő papságot igényel. Minthogy az ortodoxiában nem szokatlan a nős világi papság intézménye, ezen a térennem szabad merészebb újításoktól sem visszariadniuk, az egyes gyülekezetekből magukból kellene a közösségek élére kerülő papokat kiképezniük. az ortodoxia szervezeti problémái Az ortodoxia belső, szervezeti problémáinak eredője az a tény, hogy a keleti egyház tulajdonképpen autokefális (önálló és egymástól független) nemzeti egyházakból tevődik össze. Ennek hátránya főképpen a keleti diaszpórában, Nyugat-Európábanés Észak-Amerikában a legszembetűnőbb. A különféle nemzeti egyházak ugyanis nemcsak keresztül-kasul szelik egymást a nyugati nagyvárosokban, hanem épp önálló nemzeti múltjuk következtében sokszor éles ellentétben is állnak egymással. Erről a kérdésről mondotta Pímen, a jelenlegi orosz pátriárka, hogy "az egy helyen működő ortodox egyházak egymással való viszonyának mérgezett a légköre". A zsinatnak a készülő tervek szerint ezzel a problémával is meg kell valamilyen módon birkóznia. A 'fezyndezmosz" nevű ortodox ifjúságivilágszervezet (1952-ben alakult) már aChambésyben tartott konferencián javasolta, hogy épp ennek a fontos problémának megoldása céljából az egyes önálló egyházaknak már akkor mindjárt komoly tárgyalásokba kellett volna képviselőik útján kezdeniük. A francia nyelv- területen élő ortodox ifjúság 1971-ben tartott (Annecy) gyűlésén magát a zsinatot előkészítő bizottságot szólította fel arra, hogy kebelében szervezze meg az egyes egyházaknak ezt az ortodox egységet előmozdító, előkészítő tanácskozásait. Az ortodoxia egységének biztosítására elengedhetetlennek látszik egy bizonyos tekintéllyel és hatalommal rendelkezőközponti szervezet kialakítása. Ennek az igénynek a felismerése Athenagorász pátriárka egyéniségének hatására főként az 1968-as (Chambásy) kongresz- szuson volt észlelhető. Azóta, sajnos, alábbhagyott a központi szerv iránt akkor felkeltett érdeklődés. A moszkvai pátriárkátus például már az 1969-70-es években mélyreható változásokat eszközölt a maga
