A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
108 i' • ~ • " > mA ás Datem Szeder Mihályi A lőcsfalvi pap naplójából: K arikás Albertné szalonnát pirított a tűzhelyen. Illata csiklandozta ura orrát, aki éppen be- retválkozott a törött tükördarab előtt, amit az ablakrámához támasztott. Asszonya közben a tükördarabban megjelenő arcot vizsgál- gatta. Nézte a szemeit, a szappanhabtól részlegekben megtisztuló arcának vonásait. Bizony félt, határozottan félt, hogy ura tán el fogja veszíteni az eszét. Már hosszabb ideje furcsa dolgok történtek éjjelenként az ágyban. Most fordult elő először, annyi évi házasság után. Ura éjjel álmában beszél. Néha kiabál. Szegény Erzsébet, a felesége, szinte megdermedt mellette... Ahogy hallgatja az értelmetlen, összefüggéstelen szavakat...-Megöllek... te... leszámolok veled, te... te gazember... te bitang... Leszúrlak, mint a disznót... Ne... ne... ne bánts... ne, te, ne... Jóska, te... ne ölj meg... Es ez így megy, míg horkolva, hörögve tovább nem alszik... Kibírhatatlan... Idegeimre megy... Ilyenkor, mikor ébren van, semmi különöset nem tapasztalok rajta... Mintha éjszaka, álmában egy egészen más ember lenne... Ha felébresztem - töprenkedik magában Erzsébet - úgy tesz, mintha semmiről sem tudna... Megfordul, szuszog és elalszik. Micsoda éjjelek... Még jó, hogy nincs gyerekünk, mind halálra riadna... Albert kész van aberetválkozással, rendbeszedi magát, bereggelizik és siet munkába, a helybeli szeszgyárba, ahogy büszkén nevezik a kis szeszfőzdét errefelé. Mert ott dolgozik. Tán csak nem megy a szeszgőz az agyára? - gondolja az asz- szony, mikor ura elment. - Mitévő is legyek? ■ Erzsébet végre elhatározza, hogy átmegy a szomszéd faluba a Az agyrém...
