A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
a ”Teremtés könyve 105 mint Isten egyetlen szavára létrejött teremtményeket, amelyek Teremtőjüknek engedelmeskedve, felékesített otthonául szolgálnak az embernek. A babiloni eposz, az Enuma Elis * világképe szerint az őska- osz anyaga víz volt. Ez a felfogás mutatható ki a Teremtéstörténet következő mondatában! "A föld azonban puszta és üres (tohuvabohu) volt és sötétség volt a mélység színén, de az Isten Lelke ott lebegett a vizek felett". De míg ezek a vizek az Enuma Elisben, mint Ti am at, az ősistenek egyike, addig a Bibliában a "tehom" az ősóceán, mint Isten által megteremtett és rendezésre váró anyagot jelenti. A kifejezés, hogy "isten Lelke lebegett a vizek felett" (meharéfet) a tojásain ülő anyamadár képét idézi: szárnyait verdesve biztosítja afiókáknak a fejlődésükhöz szükséges meleget. Tehát a Biblia szerint is az Isten először a látható világ ősanyagát teremtette meg, majd hat nap leforgása alatt ebben a káoszban rendet teremtett. Létrehozta benne a világtájakat« első három nap - ezeket a világtájakat fel ékesítette és alkalmassá tette a teremtés koronájának, az embernek a befogadására: 4, 5. és 9. nap. Mik ezek a világtájak? A nappal és az éjszaka. "És mondáls- tem Legyen világossági Es lön világosság. Es látá Isten, hogy a világosság jó s elválasztá a világosságot a sötétségtől és elnevező a világosságot nappalnak, a sötétséget meg éjszakának. Es lön este meg reggel: egy nap." Az Isten a nagy elrendezés munkáját avval folytatja, hogy az égboltozat megteremtésével szétválasztja alsó és felső vizekre az ősóceánt. "Mondá továbbá az Isten: Legyen boltozat a vizek között és válassza el a vizeket a vizektől. Meg is alkotá az Isten a boltozatot és elválasztá azokat a vizeket, amelyek a boltozat alatt voltak azoktól, melyek a boltozat felett voltak. Úgy lön tehát. És elnevező Isten aboltozatot égnek. Eslőneste meg reggel: második nap." íme, elkészült az égboltozat, de az alatta hullámzó tengerből még ki kellett vonni a száraz földet. "Mondá továbbá az Isten: Gyűljenek a vizek, amelyek az ég alatt vannak egy helyre és tűnjék elő a száraz. Úgy is lön. És elnevező Isten a szárazát földnek, az egybegyűlt vizeket pedig tengernek. És látá az Isten, hogy jó." Nappal és éjszaka, égbolt és tenger, szárazföld - ez a világ lesz az ember lakhelye. A föld azonban, ha puszta és üres marad, nem lehet az ember otthona, ezért a szentíró szerint a teremtő Istena főidet mégaharma- dik nap benépesíti a növényzettel. "Mondá: Hajtson a föld füvet, mely * bővebben olvashatunk róla 1974. januári számunkban (10-11 lapon).
