A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
100 ...a munkás kevés. <^Odr manapság a világiak iste- vékenyen kiveszik részüket a missziósterületeken isaz egyház életéből és nem egy téren könnyí tenek papjaik terhén, a hithírde- tők létszáma ma Is egyik legégetőbb problémája a misszióknak. elég pontos felvilágosítással szolgál a fejlődő, missziós állapotban lévő egyház papi létszámáról. Első látszatra ez a jelentés bizonyos optimizmusra ad okot. 1949 és 1969 között az Afrikában működőpapok létszáma hét ezerről tizenöt ezerre emelkedett; Ázsiában ugyanez a szám 6,868-ról 15,258-ra. A két földrészen tehát az elmúlt hász év alatt ezer%rkal emelkedett a papok száma. Még jobb az eredmény, ha a bennszülött papság számadatait vizsgáljuk. Afrikában ez a szám 1,080-ról 3,623 ra, Afrikában pedig 3,477-ről 9,811-re ugrott. Dél-Vietnámban például a lelkészkedő papság 90 százalékban bennszülött és majdnem ugyanez áll Sri Lanka (Ceylon) és India papságára is. Ázsiában mindenütt teli vannak a szemináriumok; Afrikában különösen Tanzánia és Zaire (Kongó) bővelkedik hivatásokban. A kedvező számok mögött azonban némán húzódik meg a misz- szióknak egy óriási papi problémája. Nemcsak az hátrányos ezekre a missziós egyházakra (amit a fenti számadatok nem mutatnak), hogy a nyugati országokból jövő hithírdető utánpótlás stagnil, hanem az a tény is, hogy a missziósterületek hívőinek száma olyan iramban növekszik, amilyennel nem tud lépést tartani a papi utánpótlás. A két említett kontinensen ugyanis - mint láttuk - duplájára emelkedett a papok száma az elmúlt húsz esztendő alatt, ugyanekkor viszont a hívek száma 11 millióról 33 millióra nőtt (Ázsiában 6 millióról 15 millióra), vagyis megháromszorozódott. Ez a hívő-létszámnövekedés - mondhatná valaki- hosszú távon magában hordja a probléma megoldását, hiszen egyben a nagyobb létszámú bennszülött papi hivatás lehetőségét is jelzi. Lehetséges és valószínű. Nem orvosság azonban a közvetlen jelen paphiányára. Ezt szinte kizáróan csak a keresztény országokból jövő és újból felerősödő hithírdető-áramlattól várhatjuk. A missziós hivatások fontosságára a második vatikáni zsinat is felhívta a figyelmet. De többet is tett ennél, amikor a papi és hithír- detői hivatás mélyebb megértésére buzdította a híveket s ennek az ismeretnek birtokában felelősségtudatuk elmélyülésére is számított e- zen a téren. Ahogy a zsinat mondja: "a papok és a hívő családok közös erőfeszítése, együttműködése ezen a téren, Isten népének együttes akciója a hivatások érdekében, tulajdonképpen az isteni gondviselés hivatásokat ébresztő tevékenységének megnyilatkozása".
