A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
8 missziós hivatások bennszülött "erővel" rendelkezni, ma egyenesen kételkednek abban, hogy okos dolog-e körükben a keresztény nyugat hithírdetőit továbbra is megtűrni. Hallatszanak náluk olyan hangok is, amelyek ezeknek a nyugati, misszionálással foglalkozó szerzeteknek egy okos és jól átgondolt "visszavonulási terv" eltervezését és kivitelezését a- jánlják. Nem tagadják, hogy puszta jelenlétük is segítséget jelent a munkák végzésében a fiatal egyházaknak, de komolyan aggódnak a- zon, hogy ez a segítség mégiscsak hátráltatja egészséges irányú fejlődésüket. Ennek a gondolatnak visszhangja támad nem egy misszióba még csak készülő lélekben is és sokszor ez is gátlóan hathat épp hithírdető hivatásuk beérésére. A problémák kétségtelenül fennállnak és adódhat helyzet, a- hol a nyugati misszionáló erők egy részének visszavonásáról, vagy helyesebb elosztásáról kell gondoskodni. De nem gondoljuk, hogy teljes visszavonulásuk lenne a helyes megoldás. Márcsak azért sem, mert a mai világban minden egészséges helyi egyház épp hasznára tudja fordítani a "máshonnét" jött erők tapasztalatát és tudását. Aztán meg épp ebből a vállvetett közös munkából születhet meg tulajdonképpen az a testvéri közösség, mely felé a mai egységesülő világ szekuláris értelemben is törekszik. Ma nem ritkaság a keresztény nyugaton (katedrákon vagy lelkipásztorkodásban) idegen népekből jött munkásaival találkozni az evangéliumnak. S ez helyénvaló is, mert az Egyház általánosságának, katolicitásának bizonyítéka ez. Amellett arra is élő példával szolgál, hogy a fajok és népek közti válaszfalak ma leomlóban vannak s az egészséges fejlődés el tudja töntetni a múltból megrögzött előítéletet is. A missziók fiatal egyházai sem foszthatják meg magukat attól a dinamikától és mozgatóerőtől, amit egy közösség számára az "idegen" elem jelenléte hoz meg. Az viszont természetes, hogy a "bennszülött" és az "idegen" találkozása csak akkor hozza meg gyümölcsét, ha a kölcsönös megbecsülés szellemében megy végbe s a közös vállalkozások testvéri egyetértésében. Az kétségtelen, hogy a nyugati hithírdetők jelenléte a frissiben önállósult államok bennszülötteit valamiképpen mindig a régi gyarmati állapotokra emlékezteti. Főként akkor, ha önállóságuk (s ez a legtöbbjüknél így van) csak politikai, nem gazdasági is és termelésük, kereskedelmük továbbra is a nyugati rendszerek nyomását érzi. De épp itt várnak nagy feladatok a nyugati misszionáriusokra. Egy ilyen frissiben önállóvá lett nemzet őszinte és alázatos szolgálata mindig megtermi a maga gyümölcsét. A múlt hibáiért engesztelő szellemben végzett munkájuk sokmindent elfeledtethet a bennszülöttekkel és alapja lehet az őszinte és testvéri kapcsolatok kifejlődé-
