A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám

(a lőcsfalvi pap naplójából) 15- Jaj Istenem! - sikít fel az asszony.- Ugyanki lehetett? - morog az ember - Hisz erre csak madár jár. A szomszédok is elég messze vannak. Nem is tudják talán, hogy mi történt nálunk.- Hát mi történt? - kérdi a doktor.- Mán megkezeltem. Mer’ tuggya, katonáéknál egészségügyi vótam.- O, - mondja a doktor. - De lássuk a beteget. A doktor rögtön látta, hogy tényleg súlyos eset. A merevedé- sek és görcsök elárulták. Megvizsgálta érverését, szívét, száját, végig tapogatta a testét... Meglátta a kötést a seben. Letépte. Egy­szerű, kimustrált fehérneműből hasított kötés, megkeményedve a megalvadt vértől - a fejét csóválta a szanitéctudományon. Fertőtle­nítette a sebet, steril anyaggal szakszerűen bekötözte. Valami éles, piszkos fadarab okozhatta a sebet, mert föld, homok és faszilánkok is voltak benne... Hamar beadott egy tetanusz elleni injekciót. Ta­lán még idejében elcsípem - gondolta magában. Miután befejezte a munkáját, újra kérdi:- De hát mi történt tulajdonképpen?- Leesett a cseresznyefárul - szól bele Annuska, kishúga. - mondtam neki, hogy ne másszon ki azon a vékony ágon ott a fa tete­jűi, de csak kinevetett, "idenézz, Annus" - hencegett és szedte vón le az ág végibül a cseresznyét... Oszt jujj, mán zuhant is lefelé... Leszakadt alatta...- Tudja, - teszi hozzá az apa - ott, ahol a fa ágai kinyúlnak, mán szőlőkarók vannak. Arra esett. Az vérezte meg az ódalát. Újra kopogtattak. Szalad az asszony az ajtóhoz.- Jaj, plébános úr! Hát mink nem hittük...- Nos, hát mi történt, doktorkám? Veszélyes?- Talán nem, - sóhajt a doktor - de sohasem lehet tudni. Ilyen esetben komplikáció jöhet.- Hát akkor rám nincs is szükség?!- Tetanusz - felelte az orvos. - Jobb talán, atyám, ha megte­szed, amit ilyenkor tenni kell. Ki tudhatja? O Együtt bandukoltak hazafelé jó későn. Az orvos előbb látni a- karta az injekció hatását. Mikor látta, hogy a vonaglás elmaradt, tudta, hogy győzött... Jó darabig nem esett szó. Mind a kettő áldo­zatosan teljesítette kötelességét s jól végzett kötelesség utáni kelle­mes érzéssel lépegettek.- Érdekes egy eset! - ásít a doktor, mert elfogta a fáradtság. - De ki lehetett az az ipse? Én nem ismertem. Kovályék egyikünkért

Next

/
Oldalképek
Tartalom