A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
1773.1973 25 el a francia piacon s bevételéből törlesztgette nagy kölcsöneit. Kereskedelmi vállalkozásai szerzetesi szemszögből kifogás alá estek; elöljárói vissza is rendelték Franciaországba, vizsgálatot is indítottak rendi vonalon ügyében, de a sziget kormányzója is érdekében szólalt fel s Lavalette is ügyesen "vallott", így visszaengedték ültetvényeire. A hétéves háború (1756-63) francia-angol tengeri ellenségeskedései azonban vesztét okozták. Egy angol hadihajó a tengeren feltartóztatta és elkobozta egyik hatalmas kávé és cukorszállítmányát. Kölcsönjének törlesztése így lehetetlenné vált spechjéré "Lioncy et Gouffre" párizsi bankháza, amelynek másfélmillióval tartozott, szintén abban az időben mondott csődöt. A bank párizsi kliensei dühödten követelték betétjüket s mivel a bankház Lavalette elmaradt törlesztéseire is hivatkozott, hogy fizetésképtelenségét bizonyítsa, a párizsiak a francia jezsuitákat akarták Lavalette kölcsönének visszafizetésére (s így saját betétjeik megmentésére is) kényszeríteni. A jezsuiták könnyedén fizethettek volna, de rossz szellemükre hallgatva arra a (különben helyes) jogi álláspontra helyezkedtek, hogy rendi alkotmányuk szerint anyagiak tekintetében az egyes házak önállóak és pénzügyeikért nem a rend felelős. A párizsi bíróság viszont - amely elé a bank betétesei vitték ügyüket - úgy döntött, hogy a károsultakat a rend vagyonából kell kártalanítani. A francia jezsuiták annyira biztosak voltak ügyük igazában, hogy elkövették második (és végzetes) ballépésüket. Fellebbezhettek volna a koronatanácshoz, ahol mindenki jóakarójuk volt. E helyett érthetetlenül a parlament elé vitték ü* gyüket - ahol pedig csak ellenfelekre számíthattak. A francia közvélemény a portugáliai eseményekről - Pombal előrelátó gondoskodása folytán - az országot bőven elárasztó pamf- letekből értesült. A módszert ugyan barbárnak tartották, a jezsuitákkal azonban valamilyen módon ők is szívesen végeztek volna. Janze- nisták és felvilágosultak, hitetlenek és hívő emberek is akadtak abban a táborban, amelyből a parlament összetevődött s a mindenható Choiseul márki * vezetésével most elhatározták, hogy a gyűlölt jezsuiták gallérja mögé néznek. A király (XV. Lajos) nem volt jezsui* Étienne-Francois, Stainville grófja és Amboise hercege (1719-1785) a Choiseul-Amhoise család Stainvillé ágából. Az osztrák örökösödési háború idején (1740-48) táborszernagy (1744-től Mme Pompadour bizalmasa). Római követ (1754), bécsi követ (1757), külügyminiszter (1753-70) s kezében tartja Franciaországot. Lotharingiát és Korzikát ö csatolja a franciákhoz, kereskedelmi és gazdasági politikája is szerencsés. Libertinus erkölcsű, egyházellenes beállítottságú ember, agallikán és janzenista eszmékkel mindig rokonszenvezett.
