A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
tíz év után... 15 reműködésére. De miképpen lehet mozgósítani minden embert ezért a célért; mi az a közös nevező, ami egyesíti őket? Az enciklika a közös "emberi természet"-re hivatkozott. mely az ú.n. természetjogot az emberi természetre alapozza: esszencialistának, elvontnak és stati kasnak mondották ezt a szemléletet. Valójában azonban félreértésről van szó. Ennek elkerülésére beszélnek az újabb pápai körlevelek és megnyilatkozások inkább egyszerűen az emberről, az emberi lényről, személyről, az ember és a népek jogairól, stb. Mindig a konkrét, a történelemben élő ember jogairól és a közjóról van szó, vagyis olyan jogokról és javakról, amelyek minden embert megilletnek. így a közjó keresése az elindítandó vagy helyreállítandó párbeszéd és az egyre szélesebb emberi együttműködés alapja, amely párbeszéd és együttműködés viszont az ideológiák, kultúrák és antikul- túrák közös vonásait kutatva a konvergenciára törekszik. Csakis ez a konvergencia-keresés lehet a béke útja. János pápa beszél még az "Isten által akart rend abszolút tiszteletérőr. Ez ismét idegenül hangzik a mai embernek. Az ilyen rend statikusnak tűnik a mai mentalitás számára s a ráépülő béke is - így mondják . statikus, mozgás- és teremtő szabadság nélküli béke és e miatt remény nélküli béke, hiszen az egyszersminden- korra megállapított rendet őrzi. Valójában azonban itt is félreértésről van szó. Igaz, az embernek alá kell vetnie magát a Terem- tő által akart rendnek • és igaz az is, hogy a békét sem a semmiből teremtjük meg s az emberi természet is lényegében azonos és folytonosság van az alapvető emberi jogok területén. Mégis, az ember teremtésre hivatott. A békét és az alapjául szolgáló új, i- gazságosabb rendet is neki kell megteremtenie. Nekünk kell befejeznünk a teremtést társadalmi szinten és szabadon történelmet al• kötnünk. Természet és történelem, rend és fejlődés (vagy, ha úgy tetszik: forradalmi változás) egymást kiegészítik. Az ember felelős azért, hogy a fejlődés sikerrel járjon, vagyis az ember legfel- jesebb kibontakozását segítse elő, tehát nemcsak a nagyobb jólétet, hanem a több-létet. Mindennek mélyén természetesen egy bizonyos keresztény antropológia és teológia húzódik meg. János pápa az igazi fejlődés, a békében élő társadalom feltételéül ezt a négy "oszlopot" jelölte meg: igazság, igazságosság, szeretet, szabadság. Négy tartópillér vagy kritérium. Ma még egy ötödik kritériumra is szükség van, enciklika megjelenté óta sokat bírál ták azt a fel fogást, a-
