A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-10-01 / 10. szám

M • • • // II • I

a /ovo sokk/a

33

retgyorsulást. A 11. és 12. kémiai elem felfedezése között 200 év telt el s ha ebben az iramban folyt volna felfedezésük, ma három-néggyel ismernénk többet belőlük. A valós helyzet azonban az, hogy az 1500* as évek óta hetven újabbat fedeztek fel (ha egyenlőképp osztanánk el, azt mondhatnánk: három évenkint egyet-egyet).

Az antropológia mai álláspontja szerint 500,000 év telt el az első pattintott kőszerszámot készítő és az ezt fegyverként alkalmazó ember között. Az első kovács és az első mozdonyvezető között 5000 év fekszik. Az első mozdonyvezető és az első hangsebességet meghaladó pilóta között 170 év. S hogy egész modern példát hozzunk: az első atommaghasítás és a Hirosimára ledobott bomb a között mindössze három év telt el.

Valaki kiszámította, hogy a világon 15,000 nagyobb jelentőségű napilap jelenik meg s ha egy képzeletbeli előfizető mindegyiket járatná, évente öt milliónál több újságpéldánya lenne. Csak a tudományos és technológiai irodalom évenként 60 millió nyomtatott oldalt termel. Lehet, hogy egy se kerül közülük a kezünkbe, a mögöttük lévő kutatómunka jelentőségét azonban felfoghatjuk, amikor a té-vé képernyőjén a holdon sétálgató űrhajósokat nézzük... Mindezek a tények és adottságok - mondja Toffler - olyan komplikálttá, idegenné és állandóan változóvá teszik környezetünket, hogy nem csoda, ha milliókra megy azok száma, akik nem tudnak adaptálódni hozzá.

Naív lenne abban a hitben ringatnunk magunkat, hogy az Egyház kívül tud maradni a gyorsuló változásoknak ezen a bűvkörén. A valóságban reá is hatott már, őt is elérte a jövő sokkja. A celibátus feletti viták; a szerzetesrendek létjogosultságának, mai jelentőségének és értelmének kérdése; az újításoktól visszariadó megújulás problémája; a liturgikus dilemma; a pápai tanítótekintély iránt tanúsított közöny; a "földalatti" keresztény közösségek; a tekintély elleni nyílt lázadás; az "új" erkölcsiség - mind csak pár példa ennek a sokknak jelenlétére.

Az emberi élet a vallás terén is megtapasztalta ezeket a gyors és sokszor a múlttal látszólag szerves összefüggésben sem lévő változásokat. Jó pár évszázadba került, míg a vallás terén a legaliz- mustól a perszonalizmusig jutottunk. Az utóbbi évtized viszont a következő, gyors egymásutánban ható áramlatok tanúja: a perszonaliz- musból a szituációk etikájába, ebből a szekularizált világ fogalmába, innét a "halott Isten" teológiájába, ebből ismét a "remény", majd a "politikai elkötelezettség", a "feketebőrűek", a "forradalmárok" teológiájába. S ezzel még fel sem soroltuk a legújabb irányzatokat,