A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
31 m Az Egyházat is elérte... A I l • • • // II* ” jovo sokkja Ha valaki a képletes kérdésre: mit láttak a bíborosok, amikor kitárták a zsinat sokat emlegetett ablakait? - azt felelné, hogy a világot mai helyzetében és állapotában, de nem tenné hozzá, hogy ez a helyzet és állapot a "jövő sokkjától" szenvedett - nem válaszolná meg kimerítően a kérdést. Mert a világ valóban egyensúlyát és tájékozóképességét vesztve tántorog a jövő váratlan és túl gyors betörése miatt. A zsinatból az aggiomamentó hangulatában kilépő egyház sem a jelennel, hanem ezzel a váratlanul megjelenő jövővel került szembe. A "jövő sokkja" kifejezést az amerikai Alvin Toffler használta először 1965-ben s a hetvenes évek kezdetén nagy sikerű könyvet is jelentetett meg ezzel a címmel. Korunk betegségének mondja ezt a sokkot, olyan jelenségnek, amelyet a társadalomban meggyorsult változások idéztek elő. Szerinte az amerikaiakra annyira jellemző "kultúr-sokk" (ez teszi őket képtelenné más kultúrák, más népek, más berendezkedésű társadalmak megértésére) mellé az életükbe betörő "jövő sokkja" okozza, hogy egyre növekvő arányban lép fel az emberekben a kommunikáció problémája, a reális valóság félreértése s a képtelenség az adott helyzettel való megbirkózásra. S amíg - folytatja gondolatait Toffler - a "kultúr-sokkból" van menekülési lehetőség, a jövő sokkjától nem szabadulhatunk, mert ez a saját fajtánknak, a magunk társadalmának a kultúr-sokkja. A jövő sokkjának jelenségeit a filozofálni különösebben nem szerető ember is felfedezheti: hosszú haj, aktivizmus, protestálás, núdizmus, mindent elnéző megértés, előítéletek, erőszak, elidege- nülés, béketüntetések, kábítószerek élvezete, a különféle liberációs mozgalmak mind ennek a jelenünkbe túlgyorsan belépő jövőnek a jelenségei - előíze mindannak, ami még következik... Jövőnkremény- sége, a fiatalság is ennek a sokknak a szimptómáit mutatja. Igaz, hogy a tudásra, az ismeretekre éhesek, idealizmus van bennük, de
