A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
tíz év után... 23 nül nagy lelkesedéssel fogadták. A sajtóban és a rádióban is egyöntetűen pozitív volt a visszhang. A pápa küldöttje személyesen nyújtotta át az Egyesült Nemzetek főtitkárának; két évvel később pedig, 1965. február 17-20 között az E.N. Sz. székházában szimpoziont rendeztek "A világbéke problémái XXIII. János ’Pacem in Terris’ kezdetű en- ciklikájának tanításában" címmel. Roy bíboros a továbbiakban röviden vizsgálja az enciklika páratlannépszerűségének a titkát: miért válhatott megjelenése korszak- alkotó eseménnyé? A siker titka elsősorban János pápa személyiségének varázsában keresendő. Az enciklika minden lapja az ő egyszerűségét, józanságát és pszichológiai érzékét dicséri. De ezenfelül - mint mondottuk - a pápa végrendelete volt az enciklika, megpecsételte János pápa új stílusát, előző tanítását és határozottan utat mutatott a korszakalkotó második vatikáni zsinatnak, amikor a világ felé "megnyílást" hirdetett. De a pápa személyiségén túl a körlevél címzettjeit is figyelembe kell vennünk. XXIII. János nemcsak a világegyház püspökeihez, a papokhoz és a hívekhez szólt, hanem "minden jóakarata emberhez". Ahogy az enciklika írja: "Jóllehet az enciklikát az isteni kinyilatkoztatás fénye vezérli, tanítása... főleg a természet- jog területén mozog. Csakugyan, az egyetemes béke olyan jó, címei y minden embert érdekel... ez magyarázza ennek az énei ki i- kának sajátos újítását". Ez az alapvető beállítottság szabja meg az egész körlevél tartalmát, tónusát. A "Pacem in Terris" mindenekelőtt a párbeszéd enciklikája. Ez egyszerűen abból a tényből következik, hogy a béke kivétel nélkül minden ember joga és kötelessége, minthogy "valamennyien egyetlen emberi családot alkotnak”. Az alapvető életszabály tehát nem a meleg- vagy hideg-háború, sem az elszigetelődés, hanem a békés együttélés. A párbeszéd és az együttműködés elengedhetetlen feltétele a békének. János pápa a körlevél végén világosan levonja a következtetéseket. Amikor a katolikusok együttműködnek akár az Apostoli Széktől elszakadt keresztényekkel, akár olyan emberekkel, akik nem vallják ugyan a keresztény hitet, de hűségesek a természetes erkölcshöz, kettős megkülönböztetést kell tenniök. Egyrészt meg kell különböztetniük az embert tévedésétől, másrészt különbséget kell tenniök a "hamis filozófiai elméletek" és a "történelmi mozgalmak" között - ez uróbbiak az előzők ideológiájából származnak ugyan, de az idők folyamán fejlődnek, éspedig az értelem egészséges elvei és
