A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
II 0 Orbán Miklós S.J. római séták PÁPAI MISE A KORA-KÖZÉPKORBAN r ómai sétánk közben a Szent Kelemen-bazilikába látogatunk most el és megfigyeljük, miként mond ünnepélyes szentmisét I. Szent Gergely * pápa. A képzelet - szokták az írók hangoztatni - nem ismer határt sem térben, sem időben. De a jelen esetben nem a képzelet útjára lépünk, amikor római sétánkat megkezdve utunkat az ősi Szent Kelemen bazilika felé vesszük. A Colosseumhoz kell eljutnunk szűk sikátoron át, bezárt vagy akár félig-meddig már le is bontott régi középületek, elhagyott patríciuspaloták, dűltfalú kertek közt. Ahol valamikor a Circus Maximus látványosságait, kocsiversenyeit és atléta mérkőzéseit ezrek és ezrek dörgő bíztatása kísérte, most birkanyájak legelnek. A város ostrom tépte falait javítják kőművesek itt, a- mott az északról érkező futárt veszik körül és faggatják, milyen vészhírek vannak a tarsolyában. Mert ennek a városnak, amely valamikor a "világkoronája" büszke címével ékeskedett - amióta Alarich 410-ben először letiporta - a sorsa csak megaláztatás és szenvedés. Nem véletlenül éneklik a templomokban a papok Dávid király pana* 590. szept. 3-tól 604. mdrc. 12-ig volt a pápai trónon. Patrícius családból származott, egy időben a szenátus vezetőié is volt. Nagyszerű szervező géniusza (őt tekintik a pápai állam megalapítójának) mellett nagy hatású egyházi szónok és író (Akvínói Tamás nagy teológiai műve, a Summa 374 alkalommal idézi), a liturgia gregorián reformjának megalkotója. Híd ő és átmenet az antik és a középkor között. Szellemének sokat köszönhet az angolszász és karol ing kultúra. Tekintélyét a 19. század racionalista és nacionalista történetírása megtépázza ugyan, a 20. században viszont újból "felfedezik" és ma megint megértjük, hogy kortársai Ambrussal, Jeromossal, Ágostonnal tekintették egyenrangúnak.
