A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
Krisztussal találkozásunk jelei 9 Keresztelni visszük az újszülöttet azért, mert meg vagyunk győződve, hogy a keresztségben új életet kap és Istengyermeke lesz. Akarjuk a keresztelést, mert meggyőződésünk, hogy a legnagyobb ajándék, amit adhatunk az újszülöttnek, az hogy Isten családjához tartozik. A bérmálásban magunkévá tesszük az Egyház hitét. Örömmel vállalkozunk arra, hogy Krisztus tanúi és munkatársai leszünk. Résztveszünk a szentmisén, mert csatlakozni akarunk Krisztus felajánlásához. Magunkhoz vesszük az Oltáriszentséget, mert egyre jobban el akarjuk mélyíteni barátságunkat Krisztussal. Bűnbánatban elismerjük tévedéseinket és újra átöleljük keresztény hivatásunkat. Új buzgalommal szolgáljuk Krisztust testvéreinkben. Kérjük a betegek szentségét, ha betegséget küld a Gondviselés, mert Krisztustól várjuk a gyógyulást és az ő példáját követve igyekszünk egészen Istennek szentelni életünket. "Ne az én akaratom teljesüljön, hanem a Tied" (Lk. 22,43). A pap lelkesen vállalkozik Isten népének szolgálatára. Az új házaspár úgy igyekszik szeretni, mint Krisztus szeretett: egészen és önzetlenül. Ha szívünk és lelkünk beletesszük a szertartásokba - hitünket, szeretetünket és Krisztushoz való hűségünket fejezzük ki. A szentségek Krisztussal való találkozásunk jelei. Krisztus kezét nyújtja s mi elfogadjuk a felénk nyújtott kezet. Ez történik a szentségi szertartásokban. A jóbarát mindig figyelembe veszi a másik szükségét. A helyzetnek megfelelően vígasztal, bátorít, megbocsát, buzdít vagy csak velünk van, hogy társaságunkat élvezze. Krisztus állandóan készen áll, hogy velünk találkozzon. Mi is készen vagyunk, hogy vele találkozzunk? Találkozásunk két síkon történik. A szentségekben és a mindennapi életünkben. A kettő szorosan együvé tartozik. Elég elolvasnunk szent Jakab levelét, hogy ezt belássuk. A hit cselekedetek nélkül halott. Ugyanezt mondja az utolsó ítéletről szóló szöveg: 'jöjjetek, Atyám áldottál,... Mert éhes voltam és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok..." (Mt. 25, 35). A barátság átformál, átalakít bennünket. Ezért találkozunk Krisztussal, hogy hozzá hasonlók legyünk, hogy mint ő, mi is úgy cselekedjünk. Szent Pál ezt a taná-
