A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
őrségváltás... 5 teknek a száma, amelyek az előbbi megállapítás ellen szólnak. Katonai, külügyi és gazdasági vonalon egyaránt tehetségeseknek bizonyulnak nemcsak a megszokottan nagy népek (mint Kína, Japán vagy India) fiai, hanem meglepetésszerűen nem egy jelentéktelen afrikai államéi is. Nem akarjuk azt állítani, hogy ennek a problémának felismerése, a megoldások keresése kizáróan napjaink egyházának lenne a teljesítménye. Az azért tény, hogy míg például Afrikában és a csendesóceáni szigetvilágban a hitterjesztés kezdete óta szerencsés kézzel fogtak a bennszülött papi vezetőség kineveléséhez, Ázsiában ez érthetetlen okokból hiányzott a múltban. Az is kétségtelen, hogy nem lehet a felelős állásokat máról- holnapra betölteni olyan egyházakban bennszülöttekkel, ahol hosszú időn keresztül ezeket mindig az idegenből jött misszionáriusok viselték s a bennszülötteket még csak elő sem készítették az "őrségváltás "-ra. Az utóbbi évek missziós tapasztalatai mindenesetre inkább az optimizmusra, mint a pesszimizmusra adnak okot ezeknek a problémáknak megoldási lehetőségeit illetően. Az persze ma egészen világos az illetékesek előtt - imaszándékunk * is mutatja - mennyire fontos a vezető állásoknak a bennszülött klérus kezébe átjátszása. A nyelvet, a dialektusok egyik-másikát egyedül az ott született személy képes tökéletesen birtokolni. A helyi körülményeket, a népi kultúrát és a múlt értékeit megintcsak egy körükből született tudja érteni és értékelni - következésképpen "megkeresztelni" is - igazán. Még vallás terén is jobban meggyőzi az embert a "saját fajtájának" hite és példája. S miután a nemzeti öntudat ezeken a területeken erős faktor manapság, az egyházat a hatóságok szem ében is tekintélyesebben képviselik a bennszülött egyházi vezetők, mint a külföldről jöttek. Az őrségváltás zökkenésmentes lebonyolítá- A "súrlódási pontok" sához a külföldi hithírdetők nagy megértése, türelme és sokszor elnézése is elengedhetetlen kellék. Nem könnyű tárgyilagosan jóakaratának maradnia a külföldinek, aki egész életét egy idegen kereszténység ügyeinek szentelte, amikor sokszor felnagyított vagy a valóságnak meg nem felelő "kizsákmányolás", "elnyomás" vádját hallja lépten-nyomon. Bele kell nyugodnia, hogy ilyen a keresztények emberi természete is: a háláról megfeledkeznek, de nem a (felnagyított) sérelmekről... * "Azért imádkozzunk, hogy a fiatal missziósegyházakban a testvéri szeretet szel lemében kerül jenek át a felelős tisztségek a misszionáriusok kezéből a bennszülött papságéba."
