A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-10-01 / 10. szám

I

n § me f e

ii m ééé $

ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉKHOZ:*

Missziós hivatásunk

/^7. Egyház missziós tevékenységéről szóló dekrétum kezdetén olvassuk a következőket: "A földi zarándokúját járó egyház természeténél fogva missziós-jellegű intézmény" (n. 2). Mit jelent ez? A "misszió'szó küldetést jelent; a "misszionárius" pedig küldöttet. Ha ezt a fogalmat az Egyház egészére alkalmazzuk, tulajdonképpen azt akarjuk jelezni, hogy az Egyházat Krisztus azért "küldte" a világba, hogy evangéliumát hirdesse az emberiségnek s így hozzon számunkra üdvösséget.

Ez a küldetés nem ismer országhatárokat. Amikor Krisztus az apostolok működési területét meghatározta, "minden néphez és nemzethez" küldötte őket, hogy az evangéliumot hirdetve valamennyit az <5 tanítványává tegyék. Az Ő tanításának s a benne rejlő üdvösségnek különben is természeténél fogva is szét kell terjednie az egész világon. Az Egyház tagjai "a föld sója", "a világ világossága", "a hegytetőre épült város" - mind olyan hasonlat, amelyik világosan kihangsúlyozza, hogy Isten népe nem inkognitóban él a világon; hogy feladata nyüt tanúságot tenni Krisztusról és országáról s így Istenhez vezetni az emberiséget.

Az Egyház tehát missziós Egyház. Azaz minden keresztény hívőnek feladata, hogy a maga körében, a rendelkezésére álló lehetőségek határai között, kivegye részét a missziós munkából. Erre a feladatra szóló küldetésünk többféleképpen nyilvánulhat meg. Krisztus kifejezetten apostolai számára adott missziós küldetést; Pált -egészen rendkívüli módon- hasonlóképpen Ő hívta meg erre a munkára. Mindenekelőtt tehát apostolai feladata volt Isten országának a

* "Azért imádkozzunk, hogy az egyház missziós küldetésének ténye és a* postoli tevékenysége minél élénkebb visszhangra talál jón minden hivő lelkében."