A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-09-01 / 9. szám
36 biblia hamisítás? "ismeretlen" szertartásokat milyen jól "ismeri" a professzor!) De térjünk a jegyzetről vissza a szöveghez. Az éjszakai vízbemerítés, valamint azt azt követő szertartások eredményezték aztán azt a "hal- lucinációt" az így iniciált személyben, hogy '^Jézus lelke úrrá lett fölötte s Jézussal együtt így belépett az Isten országába, ahol szabaddá lett azoknak az előírásoknak és törvényeknek kötelező erejétől, amelyek azelőtt, egy alacsonyabb tökéletesség síkján cselekvési szabadságát megkötötték. Nem lehetetlen, hogy ezt a belső szabadulási élményt a Jézussal kötött lelki unióban egy kamális unió is követte" (113-114). A kellő kritikával felszerelt olvasó a sok "ismeretlen" s aztán mégis "ismert", a rengeteg "valószínű" és "nem lehetetlen" láttán észre fogja venni, hogy az egész ízléstelen összevisszaságból egyvalami csak az "ismert" és a "valószínű" s ez az, hogy a fentebbi fantáziálás semmiképpen sem következik azokból az adatokból, a- melyeket a felfedezett Kelemen-levél tartalmaz. A gyanútlan és mindenképpen szenzációra éhes betűfaló előtt azonban eddigre elködösödnek a tiszta fogalmak s még azt a primitív "átejtést" sem veszi észre, hogy a professzor, aki - ismételjük - egy alexandriai Kelementől származó levél töredéket fedezett fel (és semmi mást), állandóan egy titkos evangélium megtalálásáról duruzsol. Az meg végképp leütheti kritikai lábáról az ilyen olvasót s a professzor pártjára állíthatja, amikor arról is biztosítja a szerző, hogy Jézusnak ez az új, mágus-szerű alakja csakugyan megfelel a valóságnak. Hogy eddig nem ilyennek ismertük, annak csak az az oka, hogy a keresztény források mindezt elhallgatták és egy hamis Jézus-képet állítottak elénk. Hogyan cáfoljon ilyen tudományos pózban beadott sületlenséget a csak átlagos és nem szakismeretekkel rendelkező olvasó? Főként akkor, ha naívságában még azt is képzeli, hogy egy doktori cím, egy egyetemi állás és a nyomtatott betű már elég biztosíték ahhoz, hogy hitelt adjon az olvasott anyagnak. I lyen és hasonló szentíráshamisítások, "új Jézus" felfedezések egy régi hittanárunk emlékét idézik fel előttünk. Rendkívül képzett elme volt - ezt mifelénk úgy mondták: "értette a dolgát" - szerzetespap s a keletmagyarországi nagyváros intelligenciája mindigtalál- gatta, mi rekeszthette meg a nagytudású embert a gimnáziumi katedránál. A lomhasága vagy kicsinyes rendi intrikák? A tanulmányi ér veiről meg egyenest legendák keringtek. A nagynevű külföldi egyetemen, ahol doktorátusát szerezte - úgy mondták - amolyan tömzsi szellemi Botondként teperte kétvállra a vitákban német meg osztrák, olasz és francia évfolyamtársait.