A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-09-01 / 9. szám
1 bíboros, Silva Henriquez, hivatalos látogatáson jelenik meg Allen- dénél és biztosítja őt az egyház jóakaratú bizalmáról. Az 1971-es püspökkari konferencia (a bíboros elnöklete alatt) úgy nyilatkozik, hogy "az egyház a (marxista) kormánynak minden olyan intézkedését támogatja, amely a köz javát szolgálja". Ugyanennek az évnek júniusában részletes "elvi elirányítást" tesz közzé a püspöki kar, ahol világosan kifejezi aggodalmát bizonyos marxista princípiumokkal kapcsolatban, ugyanakkor továbbra is szabaddá teszi a hívek számára a "lelkiismeretük diktálta" esetleges elköteleződést a szocializmus felé. Karácsony táján újabb püspökkari nyilatkozat bírálja akormány politikáját, de azt is kijelenti: "Addig nem lesz békénk, amíg a gazdasági hatalom birtokosai inkább arra törekszenek, hogy kiváltságaikat megőrizzék és nem hajlandók együttműködni azért acélért, hogy kevésbé előnyös helyzetben lévő testvéreik számára jobb életkörülmények teremtődjenek". Röviddel e nyilatkozat előtt a püspöki kar helyeslését nyilvánította a rézbányák államikezelésbe vétele fölött * s ugyanakkor annak a vágynakis kifejezést adott, hogy az Egyesült Államok kormánya ne csak igazságosnak ismerje el ezt az államosítást, hanem érezzen bizonyos kötelezettséget Csile gazdasági támogatására is - ha más okból nem, legalább bizonyos "viszonosság" alapján, amelyre Csi- lével szemben a második világháborúban Csilétől kapott támogatás emléke indíthatná az Államokat. Az 1972 nyarán kezdődő belpolitikai feszültségek idején ismételten a békés demokratikus fejlődés útját ajánlotta a püspöki kar a csileieknek, a mindent pusztítással fenyegető polgárháború ijesztő lehetőségeivel szemben. Bárhogyan alakuljon is a csilei helyzet, a püspöki kart senki nem vádolhatja azzal, hogy nem tanúsított megértést, nem nyújtott segítő jószándékot hazája társadalmi és politikai problémáinak megoldásán munkálkodó rendszernek. Még kevésbé azzal, hogy erkölcsi elvekre hivatkozva steril konzervatizmusba kényszerítette híveit. esiIei levél 23 * A csilei közvélemény nyomására már a Frei ko'mány hozzákezdett o bányák államosításához. Súlyos összegű indemni záriók révén sikerült 51%-os részvénytöbbséget biztosítania Csile számára, de a termelés kontrollját, az értékesítés és eladás kérdéseit s az árak és munkabérek meghatározását is kénytelen volt a külföld' monopóliumok kezében hagyni. - Az amerikai érdekeltségek a század elején kb. 315 millió dollárt fektettek be a bányákba és kb. negyven év alatt 3./00 milIiós nyereségre tettek szert.
