A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-07-01 / 7. szám
apácák • Harlemben 39 harlemi lakásban meghúzódni s az ottani iskolák egyikében tanítani. Ezek az iskolák tanerők szemszögéből mindig előnytelen helyzetben vannak s a tantestület gyengesége is oka annak, hogy a tanulók nem kapják meg ezekben azt a kiképzést, amit más, szerencsésebb negyedek gyermekei minden nehézség nélkül elsajátíthatnak saját iskoláikban. A gyenge tanerők egyik magyarázata annak, hogy az ezekből az iskolákból kikerülő fiatalok nem versenyképesek a többi iskola végzettjeivel. - Az elöljárók megértéssel karolták fel a tervet, a három nővér interjún jelent meg a 201-es számú iskola igazgatósága előtt; elfogadták őket és 1968. augusztus végén a nővérek (civil ruhában természetesen) lakást is vettek ki maguknak a 129-es utcában. I feketékkel és újabban portoríkóiakkal teli, lerongyolódott városnegyed, Harlem, nagyjából a 110. és 150. utcák, valamintaz 5. és St. Nicholas avenűk közé esik. A 201-es iskolát 1962-ben nyitották meg a környék fekete és portoríkói gyerekei számára • nem minden nehézség nélkül. A szülők, akik tudatában voltak annak, hogy rosszak iskoláik, bojkottálták eleinte az új iskolát. Ezzel a magatartásukkal akarták az iskolai hatóságok figyelmét felhívni arra, hogy nincs szükségük még egy rossz iskolára. Nem egy negyedbeli iskoláról köztudomású volt, hogy képtelenek a gyerekeket tanítanif némelyikben azt is kimutatták, hogy a tanulók intelligencia hányadosa nagyobb volt belépésükkor, mint tanulmányaik után... Az iskolai hatóságok nem kis fáradozással igyekeztek érdeklődést kelteni az ellenálló szülők körében. Bevonták őket a vezetőségi íj- lésekre, biztosították őket arról, hogy válogatott tanerőkkel fognak dolgozni; két évre kísérleti alapon nyílnak meg s eredményeiktől függ a rákövetkező években az iskola sorsa. így nagynehezen állandó iskolává fejlődött a kétszázegyes. A nővérek mindjárt az első nap bekerültek a harlemi események forgatagába. Egyiküknek hazamenet két megtermett fiatalember állta el útját. Pénz és értéktárgyak érdekelték őket. Odaadta nekik a pár dollárt, ami nála volt s akkor a fogadalmi gyűrűjét kezdték az ujjáról leráncigálni.- Jó ember, ez egy régi, szívemheznőtt emlékem - mondta a nővér. Támadóit ez nem hatotta meg. Elvették a gyűrűjét is. Amikor a délutáni órák után hazatért, rémülten vette észre, hogy egyik támadója várja a felvonónál. Bocsánatot kért és visszaadta a gyűrűt. Aztán búcsúzóul kezet rázott a nővérrel és egy dollárt kért tőle.
