A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
13 m ú i t ét j e / e tr Orbán Miklós S.J. romai séták II. GYULA PÁPA SUGÁRÚTJÁN a Tiberisnek a Vatikán felé hajló nagy kanyarában könnyen eltéved a zarándok. A művészettörténet óriásai által épített paloták közt egymás hegyén hátán zsúfolódnak a barokk és rokokó idején e- melt népházak. Ebben a nagy zsúfoltságban, ahol a családok szinte egymás nyakán élnek, közlekedésre csak sikátorok, közök szolgálnak. Kapumélyedésbe kell húzódnia az embernek, amikor polgártársa kisautójával a vödrök és zsákok közt sűrű fékezéssel és iramo- dással szabadabb tájak felé igyekszik. De csodák csodája, a firenzeiek templomából kilépve sugárúton siklik végig a tekintetünk. Nyílegyenes, mintha körzővel és léniával jelölték volna ki irányát. Sugárútnak is csak ezért nevezhető, mert szűknek majdnem olyan szűk, mint a szomszédos kanyargó utcácskák. Itt is ajánlatos kapumélyedésbe húzódni, különösen esős napon, mert aki autón jár, az nem á- zik, a gyalogos meg amúgyis kell, hogy viselje a római klíma viszontagságait. Ezt az utat teljes egy kilométeres hosszában II. Gyula pápa jelölte ki és a 15-16. század fordulóján az Örök Városnak legelőkelőbb útja volt. Ma, különösen borult napokon, nemcsak ódonnak, hanem egyenesen zordnak és ridegnek hat szinte fekete palotáival, e- zeknek fénytelen udvaraival - nem is szólva az emeletekre vivő sötét, meredek lépcsőkről. Ha elég bátor vagy hozzá, hogy egy ilyen lépcsőnek nekiindulj, elkészülhetsz mindenre, még a kísértetjárás- ra is. Félévezredes a márványgrádics, amelyre lépsz, az ajtó, a- melyen kopogtatsz, a menyezet fagerendái, amelyek szúrágta porukat rádhullatják. Állj meg egy pillanatra, szorulj a falhoz és jól nyisd ki a szemed. Talán Bramante * botorkál le a felsőbb emelet* Donato Bramante (1444-1514) a reneszánsz virágkorának vezető é- pítész tekintélye. 1499-től tartózkodott Rómában.
