A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-07-01 / 7. szám
13 múlt j e / <# 0 Szeder Mihály S.J. ' A "tZ^t ... a lőcs falvi pap naplójából! A bábafai pap kocsisa és a lőcsfalvi pap Gyuri kocsisa igen jó barátok voltak. Ez nemcsak abból adódott, hogy a két pap gyakran át-átkocsizott egymáshoz és ilyenkor a két lószakértő is alkalmat talált a baráti találkozásra. Ez sokkal régibb. Visszanyúlik még a regruta időkbe, amikor együtt szolgáltak a katonaságnál és együtt is vitték őket a frontra, az első világháborúba. Innen aztán - mint Vad Jóska, a bábafai papkocsis mondta - Istennek legyen hála, "ép bőrrel" visszakerültünk. Csak egy hibája volt Vad Jóskának. No, nem az, hogy vad lett volna, ahogy a neve után gondolhatná az ember, hanem hogy szerette az itókát. Nem volt részeges, csak elaludt tőle. Mihelyt megivott két-három spriccert, olyan nehéz lett a szeme héja, hogy gyufaszál" lal sem lehetett volna kitámasztani. Ebben az állapotban érte az a kis baleset, ami szüntelen nevetésre kényszerítette a lőcsfalvi papot Gyuri kocsisával együtt, valahányszor rágondoltak. ■ A baleset pedig így esett: főtisztelendő Kamarás Zoltán, bábafai pap, Pestre utazott. A kultusz-minisztériumban volt elintézni valója egy újonnan szervezendő tanítói állás ügyében. Jóska kocsisának meghagyta, hogy pénteken délután a háromórás vonatnál várja a lőcsfalvi állomásnál. Az utazás vasárnap este történt. Parancs, az parancs - így hát pénteken, délebéd után Jóska kocsis befogott és elindult gazdája fogadására. Közben Szentlászlón is át kellett poroszkálnia s meglátván a "Kis bicska" kocsma cégérét, az elkezdett vele ingerkedni egy spriccer erejéig. Mikor az lement, le kellett öblögetni egy másikkal, mert szörnyen jólesett neki ebben a meleg nyári időben... No, van idő bőven - és tovább kocogott az
