A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-02-01 / 2. szám

42

ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK;

... "igazi nagyböjti lelkűiét..."

Szentséges Atyánk ebben a hónapban a minden ünnepek ünnepére, vagyis ahúsvétra való előkészületi időszak minél öntudatosabb kihasználását akarja az összes hívek szívügyévé tenni.

A II. Vatikáni Zsinat, a Szent Liturgiáról szőlő határozatának 109. pontjában, világosan megjelöli ennek a helyes nagyböjti lelkületnek két tényezőjét; a hívek törekedjenek feilsmemi a nagyböjti időszak kettős jellegét; vagyis a keresztségünkből folyó , kötelezettségeinket és a bűnbánat szellemét.

Az ősegyházban, több évszázadon iát, Keresztségi jelleg, a nagyszombat éjszakai szertartásoknak egyik legkiemelkedőbb része volt, a hitújoncok megkeresztelé- se. A keresztségre várakozók is, de a többi hívek is, az egész nagyböjti időszakon át, készülődtek fel erre a nagy eseményre.

Manap ritkán adódik felnőttek keresztelése a nagyszombati szertartásokkal kapcsolatban. De ez nem szűnteti meg a nagyböjt! időszak "keresztségi jellegét". Sz. Pál szerint a keresztségben "meghaltunk a bűnnek", mégpedig azért, hogy 'istennek éljünk Krisztus Jézusban"^ Ám; ki mondhatja el azt önmagáról, hogy már teljesen és maradéktalanul meghalt a bűnnek és hogy már tökéletesen, Ifogya- téktalanul él Krisztus Jézusban? A nagyböjt helyes felfogása és gyakorlása elvárja tőlünk azt, hogy minden egyes napon megkérdezzük magunktól; - mennyire veszem komolyan keresztségi 'ígéretemet, hogy ti. ellentmondók a sátánnak, a világnak, amagam rosszrahaj- lő természetének, - és hogy mennyire tudatosan * és lankadatlanul törekszem arra a keresztény életeszményre, .amelyet Sz. Pál így fejez ki: - Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust.. (Rom. 13,14).

Bűnbánati jelleg. Amíg bűnösök vagyunk, múlhatatlanul

szükségünk van bűnbánatra. Vagyis meg kell bánnunk, el kell vetnünk magunktól bűnös cselekedeteinket, amelyeknek kiengesztelésére az Ur Jézusnak ki kellett ontania a vérét az utolsó cseppig. Ebből a szempontból nagyon üdvös lelkiolvasmány lesz számunkra, ha elővesszük Szentírásunkat és figyelemmel, elmélkedve elolvassuk az alábbi i néhány szöveget;- Máté 26, 28; Róm. 4, 25; 6,10; Zsid. 9,12-15; 10, 12-14; I Pét. 2, 21-24.) Kissé fel fog derengeni a lelkűnkben az, hogy Isten miként ítél a bűn gonoszságáról, és hogy Krisztusnak mekkora árat kellett fizetnie a mi bűneink kiengesztelésére I