A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
39 A látogató A magunk erejéből egy lépést sem tehetünk az ég felé. A min- denségen áthatolva, Isten látogat el hozzánk. A maga órájában érkezik. Hatalmunkban van fogadni vagy ajtót mutatni neki. Ha süketnek tesszük magunkat, újra és újra visszajön, mint a koldus. Egy nap aztán — megint csak mint a koldus —• többé vissza nem tér. Ha egyetértünk vele, egy kis mag- vat ültet belénk; azzal elmegy. E perctől fogva egyikünk sem tehet többet a feszült várakozásnál. Ez közel sem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. A belénk rejtett mag növekedése fájdalmas. Ha fává terebélyesedett, hogyan származtassuk vissza annak, akitől származik? Hogyan tehetjük meg mintegy ellenkező irányban ugyanazt az utazást, melyet Isten — áthatolva a végtelenség szakadékán — hozzánk jövet megtett? Egyetlen eszközünk van. Jól ismerjük a fát, a bennünk sarjadó fa ősképét, a szépséges fát, melyre az ég madarai települnek. Tudjuk, hasonlíthatatlanul szebb a világ minden fájánál. A kereszt ez a fa. Simone Weil landó pontjára. így válik valóra az, amit az utolsó vacsorán mondott Jézus tanítványainak: "Ne nyugtalankodjék szívetek és ne is szorongjon! Elmegyek, de megint visszajövök hozzátok." (Ján. 14,28) Ez a visszajövetel először hűsvét napján valósult meg, de csak rövid ideig lehettek együtt Mesterükkel a tanítványok. Másodszor életünk és a világ végén fog megvalósulni, amikor örökre vele leszünk. E két visszatérés, találkozás között van a harmadik, amikor a szentségek által találkozunk vele és részesedünk azokból az a- jándékokból, amelyeket halála árán szerzett meg nekünk. A szentségek tehát az isteni életet is közvetítik minden kor, minden ember számára, ha szomjaznak utána és merítenek ebből a forrásból. Ez a szentségek második értelme. Nemcsak látható jelei annak, hogy a feltámadt Krisztus él és közöttünk van, hanem ugyanakkor mint látható jelek és szertartások jelképezik és közvetítik is számunkra Isten kegyelmét, életét, szeretetét, amit Jézus halála és feltámadása által nyert el a világ. Ebben az értelemben a szentség Jézustól adott természetfeletti segítség a keresztény élet különböző fordulópontjain az emberi elégtelenség és gyengeség pótlására. Felelet az ember sokirányú szükségére. Azt mondja erre valaki: Miért beszélünk hét szentségről, hiszen mindig ugyanaz a feltámadt Jézus közli velünk kegyelmét, életét, lel- kületét? - Jézus valóban ugyanaz ma, mint volt kétezer évvel ezelőtt, amikor a földön járt, gyógyított meg tanított és ugyanaz lesz mindö
