A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
31 de a test csak egy... Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, vele örvend valamennyi.' Sőt Szent Pál még ennél is tovább megy. Nem elégszik meg azzal, hogy az Egyházat Krisztus titokzatos testének nevezi, hanem még azt is kijelenti, hogy az Egyház Krisztus szépséges Jegyese és tiszta Mátkája - Jézus Krisztus a Vőlegény, s minden egyes keresztény egy-egy menyasszony. Az ószövetségben a próféták Istent mondták vőlegénynek s Izraelt menyasszonynak. Szent Pál pedig Krisztusról írja, hogy ő a Vőlegény. A vőlegényhez azonban menyasszony kell. Nos, ez a menyasszony az Egyház. Érte hagyta el Jézus az egeket, érte hagyta el az Atyát egy időre. Testet öltött, emberré lett: egy testté lett Egyházával. - Mikor a férfi és nő Isten rendelése szerint egybekel, a két ember eggyé lesz: egy testté. Felesége miatt hagyja el az ember szüleit és ezentúl csak hozzá ragaszkodik. Nagy titok ez, mondja Szent Pál, mert Isten rendelése szerint történik ez így. De kimondhatatlan misztérium azért is, mivel Krisztusnak az Egyházhoz való viszonyát jelképezi. Krisztus szereti Egyházát. Szeretetét azzal igazolta, hogy meghalt érte a kereszten; hogy a keresztségben az élet igéje által tisztára mosta és megszentelte. Ragyogó tisztává akarja tenni Egyházát, hogy se szeplő, se ránc, se egyéb efféle csúfság ne maradjon rajta, hanem szent és szeplőtelen legyen. (Ef. 5, 26-27) Ez volt az apostolok hite, ez Szent Pál tanítása. Ennél szebben ki sem lehetett volna fejezni a megváltás valódiságát. Az ószövetség választott népe nincs többé. Izrael leszerepelt. Helyébe az Egyház lépett, az igazság oszlopa. Erről mondta Krisztus, hogy a pokol kapui sem képesek meggyőzni és ledönteni. Hogyan is tudná lerontani, mikor Feje a Krisztus, éltető lelke pedig maga a Szentlélek! Jézus és a sátán párviadala. Az Egyház azonban nem végleges állapotot akar jelenteni a földön. Az Egyház sem tökéletes még, hiszen 0 is útban van a közös cél, a végső üdvösség felé. Ennek az üdvösségnek záloga Krisztus második eljövetele. Még a földön jártában-keltében megígérteaz Űr, hogy újra eljön. Az első keresztények közül igen sokan azt hitték, hogy csak egy pár évről van szó. Valójában azonban senki sem tudta, mikor lesz Krisztus második eljövetele. Még az apostolok sem tudták. Egy azonban egyre világosabb lett előttük: a várva-várt eljövetel nem fog egyhamar bekövetkezni. Mert ha már most visszajönne, mi értelme lenne az evangéliumi parancsnak: Menjetek, tanítsatok minden
