A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
26 Mit jelent Krisztust szeretni Keresztelő sz. János, az apostolok és Szűz Mária együtt éltek Krisztussal; látták őt és hallgatták. Hogyne szerették volna! De szeretni őt anélkül, hogy látnánk? Itt lép be a megtestesülés titka minden egyes ember mindennapi életébe, imaéletébe. Ha Isten emberi arcot vett magára, ezt azért tette, hogy lássák őt, és később is el tudják képzelni. Ha Krisztust szemlélni és szeretni akarom, minden ember arcát elfogadja tőlem magáénak. Nem volt-e rejtetten nyilvánvaló föltámadása után, mint vándor az emmauszi tanítványoknak, mint kertész Magdolnának? Vagy ahogy a parton állt, míg az apostolok halásztak? Egyszerű ember alakjában kellett felismerniük, mint Feltámadottat megtalálniuk, imádniuk, szeretniük. Ha hisszük, hogy él és jelen van, mit számít, hogy valódi természetében láthatatlan előttünk? Minden emberi arc az övé és az ő személyét jeleníti meg nekünk. Tehát bármely emberi alakot adhatom neki; ha az ő jelenlétében és szeretetében élek, látom Krisztust és vele élek. Itt válik eggyé a felebaráti szeretet az istenszeretettel, amely Krisztusban emberarcot öltött. „Ha valaki testvérét nem szereti, akit lát, hogyan szerethetné Istent, akit nem lát? (I. Jn. 4,20)” Felebarátunk önzetlen, áldozatos szeretetében fölragyog előttünk Krisztus emberi arca. Max Thurian A zsinat után a Mission de France papjai tudatában vannak annak is, hogy nem iái lőne úttörők többé, nem elszigetelten vállalkoznak a hitetlen világ evangelizálására, hanem maga az Egyház küldi őket erre a munkára. Ennek a küldetésnek kell kifejeződnie gyakorlati életükben, lelkipásztori munkájukban. Ezért kell, gondosan arra ügyelniük, hogy mindig hűségesek maradjanak asr-Egyházhoz;. A missziós az Egyházzal való kapcsolatot mindenekelőtt az Eucharisztiában éli meg. Ezenkívül az Egyházzal érez és az egyházi közösség életét segíti minden módon. Nagyra értékeli a tőle különböző hivatásokat is (pL a monasztikus, szemlélődő életet, mert a Titokzatos Testben mindenkinek megvan a sajátos szerepe). Azt is elismeri, hogy az ö- 'vétől eltérő apostoli módszereknek is van létjogosultságuk. A reformot és újítást az alázat szellemében keresi; nem türelmetlen, nem agresszív. Akit az Egyház a hitetlen világba küld, annak elsősorban türelemre van szüksége. Az újkori pogányságnak ez az új missziósa nem képzeli azt, hogy már ismeri az ateizmust. Tanulmányozza, kutatja a hitetlenség gyökereit; komolyan veszi azt, aki hitetlennek mondja magát. Nem elégedhet meg azzal, hogy kapcsolatba került a hitetlen világgal, hanem hirdetnie kell ennek a hitetlen világnak az evangéliumot - még akkor is, ha szava 'pusztában kiáltó szó' marad. Ha üldözést kell szenvednie, akkor is hűséges marad hivatásához. A kompromisszumok kisértésének is ellen kell állnia, mert nem tetszetős ideológiát hirdet, hanem a kereszt esztelenségét. A kereszténységet nem redukálhatja
