A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-02-01 / 2. szám

!- A plébános úr azonban elfelejti, hogy ennek a furcsa penitenci- ának a kiszabása nyilvánosságra hozza a bűnöst és ezzel a szent kánonok szabályai ellen vét.- Nagyméltóságú püspök úr, én az egyháztörténelemnek nagy bú- várjavagyok és abból úgy tudom, hogy a régi időkben a bűnöst még a Szentföldre is elküldték, megmás búcsújáró helyekre, sőt a templomajtóba állították szőrruhában és hamuval a fején. Hát ez nem árulta el az illetőt?- Kedves fiam, - enyhült meg a püspök, mint a megszólításból is érezhető - először: azt csak nyilvános bűnössel tették, akinek tettét már úgyis tudta mindenki, másodszor: az "akkor" volt, mi pedig a '"mostan"-ról tárgyalunk.

A püspök szigorának enyhülését érezvén, a tüskevári pap is imigyen válaszolt:- Kedves püspök atyám, éncsak egy egyszerűfalusi plébános vagyok, de én sehogysem látom eljárásomban a szent kánonok sérelmét. Mert azt mindenki tudja, hogy aki gyónni megy, penitenciát kap. Ha például azt mondom, végezzen egy keresztutat és elkezdi végezni, mindenki ujjal mutathatna rá: 'Nézzétek a vén bűnöst, végzi már a keresztutat!' Szerintem, ha valaki fát ültet, az csak annyit jelent, hogy gyónt, semmi mást. Ezt meg úgyis látja mindenki akárkiről még a templomban is, mikor bemegy a gyóntatószékbe. S mivel a legtöbbje úgyis csak húsvéti időszakban gyónik, legfeljebb annyit jelent a szemlélő számára, hogy eleget tett húsvéti kötelességének... Az nincs ráírva sem a fára, sem a gyümölcsére, hogy miben vétkezett. Ha meg akarja, kiki el is titkolhatja, mert akkor és ott ülteti el a fát, amikor és ahol akarja, vagy mikor senki se látja...- Kedves fiacskám, - enyhült neki most még jobban apüspökatya - látom most már, hogy nem Idába etted a püspök kenyerét és úgy látszik, teológusaim egy kicsit elhajították a sulykot. Add csak tovább népednek az üdvösséges penitenciát, hogy a bűnbánat méltó gyümölcseit teremhessék. No, Isten áldása rajtad.

* * *

És a faültetés tovább folyt Tüskevárott, olyannyira, hogy a végén a- zért kellett beszüntetni, mert már nem volt hová ültetni. Hogy aztán ezután milyenfajta új penitenciát adhatott a tüskevári előd, azt nem tudjuk. De annyi szent igaz, hogy ma már mindenki áldja furcsa kereken járó eszét, mert Tüskevár nemcsak híres lett, hanem annyi gyümölcs terem, hogy még az állatok is azon élnek és ott még senki fiát nem jelentettek fel a csendőrségen gyümölcs-lopásért, mert Tüskevárott ki-ki annyi gyümölcsöt ehetett, amennyi beiéiért.

16