A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
5 ágyban nyögve érték el az új évet, azokra is tekints kegyelmesen. Ha miránk is ez esztendőben betegség, fájdalom, nyomorúság jő, adjad, hogy segítséget találhassunk Tenálad. Akik pedig közülünk meg is halnak, engedj azoknak csendes, boldog halált. ....................... Példák az életből (Vetés és Aratás) Láthatatlan erőforrások. Néha előfordul, hogy száraz talajon zöldelő, virágzó fa áll. Ezeknek a fáknak a gyökere — mint kiderült — rejtett vízérre talált a talajban. Ugyanígy van az imádkozó ember. Függetlenül attól, hogy milyen nyomorúságos körülmények között él — örvendező, boldog, gyümölcsöző életű keresztény1, lehet. Rejtett gyökerei imádságban, az élő víznek forrásából nyernek erőt és életet. Ezért örökértékű gyümölcsöket terem (Zsolt, l, 2—3). A reagálás lehetősége. A világban természeti törvények — a nehézkedés, a vonzás és taszítás törvénye — tartják fenn a rendet. Szellemi téren ezek az erők az Isten szeretetében mutatkoznak. A mágnes nem azért vonzza magához az acélt, mert különösen értékes, hanem mert reagál a mágnes vonzására. Az arany sokkal értékesebb, de nem reagál a mágnes vonzására. Isten vonzza azt, aki bűnének tudatára ébredt és bűnbándtra jutott, de nem vonzó annak számára, aki igaznak tartja magát és nem reagál az Isten szere- tetének vonzására. A körforgás fenntartása. Aki hegyesdombos vidéken lakik, belefáradhat a hegymászásba és kérdezheti magában, hogy Isten miért is teremtett hegyeket. Jobb lett volna, ha minden síkság lenne. Nem gondol arra, hogy milyen hasznosak és nélkülözhetetlenek a hegyek. Például a hegyek tartják fenn a víz körforgását. Ez pedig éppen olyan fontos, mint testünkben a vérkeringés. Ugyanígy szellemi életünket egészséges keringésben tartja a fel és alá hullámzó élet — nehézségek és a kereszthordozás. Megóv az elakadástól, mozgásban tart. Ügy látszik bár, hogy a kereszt szeges és nehéz, de áldást és megújulást hoz. Szabad vagyok, mert cselekszem. Megvan a képességem különbséget tenni jó és rossz között, választhatok. Vagyis lényem határain belül cselekedhetek. Máskülönben nem volna értelme a jó és rossz közötti megkülönböztetésnek. Az ízlelés érzéke mondja meg nekem, mi édes és mi keserű. Ha nem állana szabadságomban azt enni, amit akarok, akkor az ízlelés érzékének nem volna értelme. Szabad vagyok — nem azért, mert másképpen is cselekedhettem volna, hanem egyszerűen azért, mert cselekszem. Igazi otthonunk. A Mexikói öbölben egyszer egy madarat fogtak. Kalitkába zárták, a kalitkát elfüggönyözték és a madarat elhajózták onnan vagy ezer kilométerre. Nem látta, mely úton vitték, de amikor szabadon engedték, minden segítség nélkül ugyanoda repült vissza, ahonnét elhozták. Ösztöne vezette. Ugyanígy akinek élő lelkiismerete van Isten kegyelme által, az nem ver gyökeret az ideigvaló dolgokban. A Szentlélek vezetése és segítsége által útja, vágya, törekvése őt örök otthona felé vezéreli, mert ez a rendeltetése. Egy természettudós elvitte egy csalogány tojását északra, a hideg éghajlat alá. Azt remélte, hogyha ott kikölteti, a madár északi környezetét tekinti majd hazájának és ott marad. De amint elmúlt a nyár, szárnyra kelt, eredeti hazájába repült és nem tért vissza. Mi is — bár ebben a világban születtünk, nem e világból valók vagyunk. Azonnal, mihelyt eljön annak az ideje, útnak indulunk örök hazánk felé. A táborban egy este az imádkozó katonát egyik gúnyolódó társa dühében sáros csizmájával fejbe ütötte. Reggel meglepetve iátta, hogy sáros csizmája kitisztítva, kifényesítve áll az ágya mellett. Meggyalázott katonatársa cselekedte ezt. A gyűlölködő katona könnyezve kért bocsánatot és nemsokára megtért. A hivő katona az Ür Jézus példáját követte Máté 5, 44 verse szerint. Egy kislány meghallotta, amint az édesanyja felsóhajtott: „Bárcsak négy kezem lenne, annyi a munkám!" A kislány elgondolkodott ezen és hirtelen ijedten futott az anyjához: „Anyukám, amit még eddig kértél, mindent teljesített a jó Isten; én nem akarlak négy kézzel látni! Inkább segítek neked, kölcsönadom neked az én két kezemet."
