A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
44 apróságok A HALÁLRÓL: f Az elmúlás - az embert kivéve - minden élőlény számára észszerű befejezése az elöregedési folyamatnak, érthető záradéka annak az életnek, amelyben az egyed minden po- tencialitását megvalósította. A növény elvirágzott, meghozta gyümölcsét, megtermetté magját. A madár fajtája szépségébe öltözött, megtanult repülni és énekelni, felnevelte u- tódjait s ezek folytatják életét. De az ember számára mindig a durva félbeszakítás benyomásával jön a halál. S minél fejlettebb az emberi személyiség, annál tragikusabban hat ez a félbeszakadás. Ha Einstein tovább élt volna, talán az anyagi jelenségek alapvető egységéről alakíthatta volna ki elméletét. Ha Beethoven nem 57 éves korában hal meg, ki tudja, hány tökéletesnél tökéletesebb művel gazdagította volna a zeneirodalmat? Ha a középkori bölcselet Tamása csak egy évtizedet is hozzáadhatott volna az életéhez, még tökéletesebben kidolgozhatta volna tanrendszerét. 0 A halál problémájával kapcsolatban csak kétfajta állás- foglalás lehetséges. A hitetlen ember a létnek tökéletes értelmetlenségét olvassa ki a halál misztériumából - ahogy az élet minden előző mozzanatában is céltalan és értelmetlen volt. A hívő embert viszont arra vezeti rá a halál látszólagos értelmetlensége, hogy belássa: a lét teljességét nem tudja felfogni értelmével. Vannak kérdések - a halál is ilyen - ahol elméje megvilágosítására a kinyilatkoztatáshoz kell fordulnia. Ennek fényénél változik misztériummá a probléma - azaz megszűnik értelmetlen ellentmondás lenni s értelme éppen abban nyilvánul, hogy a Végtelent érinti s e miatt lép túl a teljes érthetőség határán. A misztérium pedig sohasem a sötét, sohasem a rejtett hangulatát árasztja, hanem a fényét és gazdagságét, amit belőle Isten kinyilatkoztató jósága megmutatott. 0 A kinyilatkoztatás világosít fel arról, hogy a halál nemcsak az elmúló anyagvilággal kapcsolj a közös sorsba az embert, hanem Istennel is. A halhatatlan Istenhez a halandó embert. A halál is egyik bizonyítéka annak, hogy sorsunknak nem magunk vagyunk urai, hanem az Isten, aki szabadon - szeretetéből és jódágából ajándékozta nekünk az életet. Olyan életet, amelyik halál nélküli lett volna, ha az
