A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
42 a javak közös birtoklása A taizéi közösség sajátos vonásához tartozik, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a "holnapra" szóló aggodalmas számítgatást. Ahogy priorjuk egy, a közösség lelkiségét vázoló iratában fogalmazta: "Külön feltett szándékunk, hogy semmiféle tőkét nem halmozunk fel, nem gyűjtünk a magunk számára. Ezen a vonalon nem riadunk vissza egy esetleges valósan szegény állapot beköszöntésétől se. Ha anyagi forrásaink kiapadnának, nélkülük folytatjuk munkánkat". De - mint említettük - Taizé nem a hivalkodó szegénység, hanem a javak közös voltának szellemében él. A javak közössége náluk nem csak'a társak osztozását jelenti a rendelkezésükre álló természetes és anyagi értékekben. Taizé az egész világ szegényeivel kívánja megosztani javait. Nem gyűjtenek tartalékot s amitmaguk nem használnak fel közvetlenül, azt továbbadják. Rendszerint a "harmadik világ" rászorulóinak - főként Délamerikának. A szegények világával törődő délamerikai papokkal és hívekkel kiépített kapcsolatuk indította útjára a "reménység akciója" nevű vállalkozásukat. Nincs helyünk ennek az akciónak részletezésére - legyenelég a puszta említése; ez a vonás is az "új" szerzetesi szegénységnek egyik taizéi sajátossága: jóakaratú készség arra, hogy megosszuk másokkal, a- mink van. Amikor egy alkalommal Taizé üzenetet intézett a fiatal keresztényekhez, többek között ez állt kiáltványukban: "A feltámadt Krisztus... az Egyház tavaszát készíti elő számunkra. Olyan Egyházét, amelynek nincsenek többé hatalmi eszközei s amije van, azt készen áll megosztani mindenkivel. Ez az egyház lesz az egész emberiség számára a kézzelfogható, megtapasztalható testvéri egybekapcsolódás helye". o A szerzetesi hivatások visszaesése, a szerzetekből kilépők száma - mind olyan adat, amely a szerzetesi élet krízisére mutat. De az az ifjúság, amelyet látszatra nem vonz többé a szerzetesi ér létforma, a húsvéti nagy találkozók alkalmával tízezres tömegben gyűl össze Taizé körül sátortáborokban. Mintha éreznék, hogy ez a hely valami sajátos üzenetet hoz az ő számukra is. Amikor egy újságíró a résztvevők közül egy egyetemistától érdeklődött, mi az, ami itt Taizéban megkapja őt, mi az ami a fiatalságot vonzza - ezt a választ kapta: "Az emberek, akik a hitből élnek (olyan mélységgel amilyet másutt ritkán talál az ember) s akik mégis a mában élnek (megértéssel és jóakarattal a kételkedők, sőt az ateizmus sötétjében botorkálok felé - s ezt is olyan mértékben, amilyet másutt me- gintcsak ritkán találhatunk)".
