A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
ezeknek síkján még távolabbinak, még reménytelenebbnek látszik a megegyezés lehetősége. Az ellentét látszólag nem protestánsok és katolikusok, hanem a "britek" és az "ír nacionalisták" között van. Ahogy a párisi Le Monde írta annakidején: "Teljesen téves és csak az egyszerűsítés kedvéért történik, ha vo laki ebben a konfliktusban 'katolikus' és 'protestáns' ellentétek fellángol lasát látja. Amik a két tábort egymástól elválasztják, azok csak másodlcp gosan vallásos jellegű okok. Elsősorban társadalmiak, gazdaságiak, po» litikaiak és mindezen felül faji jellegűek. Kelták állnakszemben angol- szászokkal, szegények gazdagokkal, gyarmatosítottak a gyarmatosítók* kai, mert - ahogy a 'Neue Zürcher Zeitung' találóan írta • Eszakírország a brit gyarmatbirodalom legvégső maradványa.” Az ökumenizmus korában a világ lelkiismerete nehezen bírna el egy vallásháborút... Bár az, hogy "másodsorban" vannak csak vallási okai, végeredményben a 16. és 17. század vallásháborúiról is elmondható. ,Az északírországi ellentétek mögött, ha nem is tantételekre visszavezethető, de tagadhatatlan vallási tényezők rejlenek, éppúgy mint a klasszikus vallásháborúkban. A brit megszálló csapatok jelenléte, az utcai csatározások, a szinte nyíltan fegyveres összecsapásra uszító lelkész, a felgyújtott, szétrobbantott épületek mellett mi hiányzik még a vallásháború fogalmához? De az igazi ok mindezek ellenére kétségtelenül politikai. Az a kifinomult formájú üldözés, amely egy vallási csoport hátterével, politikai céllal, egy modem népjóléti állam lehetőségeinek kihasználásával a nem-uniós csoportot sújtotta. Erre a kisebbségre elsősorban azért nehezedett a diszkrimináció súlya, mert nem akart abba belenyugodni, hogy sorsát Londonból intézzék. Mi a kibontakozás útja? Nem az eszmesivár és fantáziátlan tárgyalások. Nem is a szeretet és megbékélés jámbor banalitásainak hangoztatása. Tálén a kettő nemesebb vonásainak egybeötvözése: a szeretet és megbékélés szellemében az új utak elől el nem zárkózó tárgyalások? Az a készség, amelyik rokonszenvet képes mutatni a "másik álláspont" türelmes meghallgatásához. A britek és írek mindenesetre erejüket meghaladó feladat e- lőtt állnak: egy nyolcszázéves problémát kell megoldaniok, amelyik az utolsó ötven év alatt - ha ez még lehetséges - csak mégjobban elmérgesedett. S a megoldásnak ugyanakkor megnyugtatónak kell lennie az északi protestánsok szemszögéből is, akik nem hiszik, hogy egy katolikus többségű országban nem vesztenék el jogaikat. S ezt az aggodalmukat az sem szünteti meg, hogy a déli ország, az 34 az írek ”polgárháborúja"
