A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-11-01 / 11. szám

vallási érdeklődés

7

gyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a Mammonnak" (Mt. 6, 24). A gyakorlatban persze nem egyszer úgy oldódik meg a dilemma, hogy rájövünk arra: Isten és vallás nélkül még csak megvagyunk valahogy - anyagi kultúránk áldásait azonban nem tudjuk nélkülözni.

Nagyon valószínűnek látszik, hogy a "harmadik világ" népei - ok ma az Egyház missziósterületének népei - ennek az anyagi jellegű kultúrának a hatókörébe kerülnek. Ez mindegyikük számára elérhető szellemi közelségben

A "harmadik világ" népeire nagy hatást gyakorol a technikai civi’ llzáció. Ezért nehéz ma körükben Krisztus evangéliumát és keresztjét meggyőző erővel hirdetni.

van és aránylag olcsó tanulmányi lehetőséget, a civilizáció áldásainak nem nagy anyagi áldozatot kívánó élvezetét kínálja számukra. S ez mind olyan előny, amit régebben csak reménytelen messzeségből csodálhattak és amely (valljuk meg őszintén) alkalmas arra, hogy messzemenően kielégítse primitív igényeiket. E- zért lesz napról napra nehezebb az evangéliumot hirdetni köztük - s főként Krisztus keresztjét. Értelmi belátásukat sem könnyű manapság megnyerni a kereszténységnek, amikor jólétüket ebben az a- nyagias civilizációban látják biztosítottnak.

De a hithírdetés más vonalon is nehézségekbe ütközik. A materiális kultúra áldásai ugyanis korántsem olyan problémamentesek, mint azt odaadó hívei és terjesztői gondolják. Mivel Istennel és a lélek igényeivel nem számol, nem képes megadni azt a belső békét, azt a biztonságérzetet és kiegyensúlyozottságot, amelyre énje mélyén minden ember öntudatlanul is Vágyódik. Ugyanakkor nyugtalanságot, valami belső űrt támaszt és közben az anyagi javak kielégíthetetlen rabjává tesz.

Az ilyen élet aztán kilátástalanná válik. Még a reflektálásra aránylag kevésbé hajlamos ember is szenved e miatt az értelmetlennek látszó és vajúdással teli élet miatt. Ennek az anyagias kultúrának belső értékhiányaiból manapság főként az ifjúság nem látja a kibontakozás lehetőségének reményét. Ezért nyúl az erőszak eszközéhez ezzel az embertelenné vált kultúrával szemben s anarchiával, rombolással szeretné magát bilincseiből kiszabadítani. Vannak o- lyanok is, akik nem az erőszak útját választják. Ezek a békés tiltakozás és ellenállás hívei. Néha nemkeresztény miszticizmusban, néha a kultúrális ellenhatás furcsa új formáiban (hippi életmód, a kommúnák emberközelsége) kutatnak a szabadulás új útjai után. A-