A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
42 a közoktatás krízise kolarendszer érthetően a nyugateurópai és északamerikai gazdasági és társadalmi rendszerek érdekét szolgálja. Illich azonban épp azt kérdőjelezi meg iskolakritikájában, hogy érdemes-e ezek ipari és kereskedelmi rendszerét mindenestől átvenni a fejlődő államoknak. Délamerikában észrevehető - mondja Illich- milyen katasztrofális társadalmi helyzetet teremt a "nyugati" rendszerek szolgai átvétele. Ipari központok alakulnak a városok körül, ami a lakosság számát mindenütt szinte tíz év leforgása alatt megduplázza. A többlet és növekedés nagy részét a földtől elszakadt, nincstelen és gyári munkára vágyó jövevények alkotják ezekben a "felfújt" városokban. Elet és lakáskörülményeik szörnyűségéről a délamerikai szegénynegyedek, a "favélák" tanúskodnak. A délamerikai államok belsejében ugyanakkor értékes földdarabok (némelyik egy-egy tartomány nagyságával vetekszik) maradnák kihasználatlanul. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az ilyen belső területeken - ahol még vannak - olyan embertípus él, amelyik megőrizte kapcsolatát a természettel, közösségi életében pedig egy ösztönös segítőkészséggel, emberszeretettel rendelkezik, amit a gazdaságilag és technikailag fejlett országok társadalmában ma már nem találunk meg, akkor megértjük Illichnek azt a gondolatát, mely szerint ezeknek az elmaradt, még fejlődésben lévő országoknak kimagasló szerep juthat az élet emberiesebbé tételében. Persze csak akkor, ha ezt a lehetőséget felismerik: ha nem dobják oda magukat áldozatul a nyugati technokráciának. Ma még megvan a lehetőségük, hogy fordítsanak egyet a "haladás" és "termelés-fogyasztás" bálványimádatába szédült világ kerekén - ők még nem hódoltak be eddig testestül-lelkestül ezeknek az eszméknek. ♦ Illichnek van még egy kedvenc gondolata iskolaellenes eszméivel kapcsolatban. Szerinte a tanító szerzetesrendek vannak (nemzetközi szervezetük, központi irányításuk, celibátusuk és anyagi érdektelenségük következtében) legszerencsésebb helyzetben ahhoz, hogy a konvencionális iskolarendszert a "szegények javára" egy ú- jabb és megfelelőbb nevelés klímájának megteremtésével átalakítsák. Az emberi kultúra jövőjének tennének szolgálatot, ha a világ fogyasztótársadalmának érdekeit szolgáló iskolarendszert megszüntetnék. Az iskolai oktatás reformjának tervei és eszméi élénken foglalkoztatják ma a művelt világ nevelői szakköreit - ha nem is a nagy- közönséget. Illich gondolatai talán visszhangot keltenek a keresztény berkekben is - ahol az Üdvözítő szellemében különös gonddal kellene fordulnunk a "szegények világának" problémái felé.